Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izraellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozataiból és örökségéből.
2 Annak okáért ne legyen neki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, amint megmondotta neki.
3 És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, akik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a lapockát, a két állat és a gyomrot.
4 A te gabonád, mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét neki adjad;
5 Mert őt választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.
6 Mikor pedig eljön a lévita valamelyikből a te egész Izraelben lévő kapuid közül, ahol ő lakik, és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr:
7 Szolgáljon az Úrnak az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a léviták, akik ott állanak az Úr előtt.
8 Az eledelekben egyenlőképpen részesedjenek, kivéve azt, amit eladott valaki az ő atyai örökségéből.
9 Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.
10 Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11 Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12 Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14 Mert ezek a nemzetek, akiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de teneked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.
15 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!
16 Mind aszerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!
17 Az Úr pedig monda nekem: Jól mondták amit mondtak.
18 Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat mint te, és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki.
19 És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!
20 De az a próféta, aki olyat mer szólani az én nevemben, amit én nem parancsoltam neki szólani, és aki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.
21 Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképpen ismerhetjük meg az igét, amelyet nem mondott az Úr?
22 Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, amelyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöcben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a láncok
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! Apcs 11:1 – 11:30 Péter
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Apcs 10:1 – 10:48 Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik