Ézs 62:1 – 62:12

Sion jövendő dicsősége

  1 Sionért nem hallgatok és Jeruzsálemért nem nyugszom, míg földerül, mint fényesség az Ő igazsága, és szabadulása, mint a fáklya tündököl.
  2 És meglátják a népek igazságodat, és minden királyok dicsőségedet, és új nevet adnak neked, amelyet az Úr szája határoz meg.
  3 És leszel dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében.
  4 Nem neveznek többé elhagyatottnak, és földedet sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: én gyönyörűségem, és földedet így: férjhez adott; mert az Úr gyönyörködik benned, és földed férjhez adatik.
  5 Mert mint elveszi a legény a szüzet, akként vesznek feleségül téged fiaid, és amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog neked Istened örülni.
  6 Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állattam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!
  7 És ne hagyjatok nyugtot neki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.
  8 Megesküdt az Úr jobbjára s erőssége karjára: nem adom többé gabonádat eleségül ellenségeidnek, s idegenek nem isszák mustodat, amelyért munkálódtál,
  9 Hanem a betakarók egyék azt meg, és dicsérjék az Urat, s a beszűrők igyák meg azt szentségem pitvaraiban.
  10 Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útját, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé.
  11 Íme, az Úr hirdette mind a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának, íme, eljött szabadulásod, íme, jutalma vele jő, és megfizetése őelőtte!
  12 És hívják őket szent népnek, az Úr megváltottainak, és téged hívnak: keresett és nem elhagyott városnak.