Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek az Izrael fiai szám szerint, családfők, ezredesek, századosok és elöljáróik azoknak, akik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, akik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendőn át; a seregek egyenként huszonnégyezer ember[ből állának].
2 Az első csapatnak [vezére] az első hónapban Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerből állott;
3 Ő a Péres fiai közül való volt és vezére az első hónapra [rendelt] sereg minden elöljárójának.
4 A [második] csapatnak [vezére] a második hónapban Dódai Ahohites vala és az ő csapatja; és Miklót az elöljáró. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
5 A harmadik seregnek a harmadik hónapban Benája volt a [vezére,] aki Jójada főpapnak volt a fia; az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
6 Ez a Benája hős volt a harminc között, sőt a harminc felett való volt. Csapatjának [elöljárója] az ő fia, Ammizabád vala.
7 A negyediknek [vezére] a negyedik hónapban Asáel vala, a Joáb testvére és utána az ő fia, Zebádia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
8 Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
9 A hatodiknak [vezére] a hatodik hónapban a tékoabeli Ira volt, az Ikkés fia. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
10 A hetediknek [vezére] a hetedik hónapban a pélonbeli Héles vala, az Efraim fiai közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
11 A nyolcadiknak [vezére] a nyolcadik hónapban a husátbeli Sibbékai vala, a zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
12 A kilencediknek [vezére] a kilencedik hónapban az anatótbeli Abiézer vala, a benjáminiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
13 A tizediknek [vezére] a tizedik hónapban a nétofátbeli Maharai vala, a zárhiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
14 A tizenegyediknek [vezére] a tizenegyedik hónapban a pirathonbeli Benája vala, az efraimiták közül. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
15 A tizenkettediknek [vezére] a tizenkettedik hónapban a nétofátbeli Héldai vala, Othniel [nemzetségéből] való. Az ő csapatja is huszonnégyezerből állott.
16 Izrael nemzetségei között, a rubeniták elöljárója Eliézer, a Zikri fia; a simeonitáké Sefátiás, a Maaka fia.
17 Lévinek Hasábia, a Kémuel fia; Áronnak Sádók;
18 Júdának Elihu, a Dávid atyjafiai közül; Izsakhárnak Omri, a Mikáel fia;
19 Zebulonnak Ismája, az Obádiás fia; Nafthalinak Jérimót, Azriel fia;
20 Efraim fiainak Hósea, az Azáziás fia; a Manasse félnemzetségének Jóel, a Pedája fia;
21 Manasse Gileád földén való félnemzetségének Iddó, a Zekáriás fia; Benjáminnak Jaasiel, az Abner fia;
22 Dánnak Azaréel, a Jérohám fia. Ezek valának az Izrael nemzetségeinek fejedelmei.
23 Nem számláltatá meg pedig Dávid azokat, akik húsz esztendőn alól valának; mert az Úr megigérte, hogy megsokasítja Izraelt, mint az égnek csillagait.
24 Joáb, a Séruja fia megkezdé a számlálást, de véghez nem vivé, mivelhogy e miatt [Istennek] haragja támadt Izrael ellen. Ez okból a szám nem vétetett fel a Dávid király krónikájának száma közé.
25 A király kincsének [gondviselője] vala Azmávet, az Adiel fia; a mezőkön, a városokban, a falvakban, a várakban való kincseknek pedig Jónatán, az Uzziás fia volt a [gondviselője];
26 A föld művelésére rendelt mezei munkások felett volt Ezri, a Kélub fia.
27 A szőlőmívesek felett volt a rámátbeli Simei, és a szőlőkben levő boros tárházak felett a sifmitbeli Zabdi;
28 Az olajfák és a mezőn való fügefák [művesei] felett a gideritbeli Baálhanán; az olajos tárházak felett Joás;
29 A Sáron [mezején] legelő barmok felett a sáronbeli Sitrai; a völgyekben [legelő] barmok felett pedig Sáfát, az Adlai fia.
30 A tevék felett az Ismáel nemzetéből való Obil; a szamarak felett a méronótbeli Jehdéja;
31 A juhok felett a hágárénus Jaziz. Mindnyájan ezek valának a Dávid király jószágainak gondviselői.
32 Jónatán, a Dávid nagybátyja főtanácsos vala, aki értelmes és írástudó ember volt. Jéhiel, a Hakhmóni fia pedig a király fiaival vala.
33 Akhitófel is a királynak tanácsosa volt. Arkites Khúsai pedig a király barátja.
34 Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fővezére pedig Joáb.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Tit 3:1
Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Tit 2:1 – 2:15 Különböző állapotúak
Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Tit 1:1 – 1:16