Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi.
Filem 1:1 – 1:25
1 Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
2 És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:
3 Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,
5 Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,
6 Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.
7 Mert sok örömünk és vigasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvidámodtak te általad, atyámfia.
8 Annak okáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni neked azt, ami illendő,
9 A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;
10 Kérlek téged az én fiamért, akit fogságomban szültem, Onésimusért,
11 Aki egykor teneked haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem nagyon hasznos,
12 Kit visszaküldöttem; te pedig őt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!
13 Őt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nekem az evangéliumért [szenvedett] fogságomban;
14 De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabad akaratból való legyen.
15 Mert talán azért vált meg [tőled] ideig-óráig, hogy őt, mint örökkévalót kapd vissza;
16 Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképpen nekem, mennyivel inkább pedig neked, mind testben, mind az Úrban.
17 Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd őt magadhoz, mint engemet.
18 Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.
19 Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam neked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nekem.
20 Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tőled az Úrban: vidámítsd meg az én szívemet az Úrban!
21 Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam neked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni.
22 Egyúttal pedig készíts nekem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért nektek ajándékoztatom.
23 Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,
24 Továbbá Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim.
25 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz