Máté 13:1 – 13:58

Hét példázat az Isten országáról

  1 Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett.
  2 És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala.
  3 És sokat beszéle nekik példázatokban, mondván: Íme kiméne a magvető vetni,
  4 És amikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt.
  5 Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben.
  6 De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
  7 Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnövekedvén, megfojták azt.
  8 Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.
  9 Akinek van füle a hallásra, hallja.
  10 A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának neki: Miért szólasz nekik példázatokban?
  11 Ő pedig felelvén, monda nekik: Mert nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg.
  12 Mert akinek van, annak adatik, és bővölködik; de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van.
  13 Azért szólok velük példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek.
  14 És beteljesedett rajtuk Ésaiás jövendölése, amely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek:
  15 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
  16 A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak.
  17 Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok, és nem látták; és hallani, amiket ti hallotok, és nem hallották.
  18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát.
  19 Ha valaki hallja az igét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, ami annak szívébe vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.
  20 Amely pedig a köves helyre esett, ez az, aki hallja az igét, és mindjárt örömmel fogadja;
  21 De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkozik.
  22 Amely pedig a tövisek közé esett, ez az, aki hallja az igét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az igét, és gyümölcsöt nem terem.
  23 Amely pedig a jó földbe esett, ez az, aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.
  24 Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa az emberhez, aki az ő földébe jó magot vetett;
  25 De mikor az emberek alusznak vala, eljöve az ő ellensége és konkolyt vete a búza közé, és elméne.
  26 Mikor pedig felnevekedék a vetés, és gyümölcsöt terme, akkor meglátszék a konkoly is.
  27 A gazda szolgái pedig előállván, mondának neki: Uram, avagy nem tiszta magot vetettél-e a te földedbe? honnan van azért benne a konkoly?
  28 Ő pedig monda nekik: Valamely ellenség cselekedte azt. A szolgák pedig mondának neki: Akarod-e tehát, hogy elmenvén, összeszedjük azokat?
  29 Ő pedig monda: Nem. Mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt netalán a búzát is kiszaggatjátok.
  30 Hagyjátok, hogy együtt nőjön mind a kettő az aratásig, és az aratás idején azt mondom majd az aratóknak: Szedjétek össze először a konkolyt, és kössétek kévékbe, hogy megégessétek; a búzát pedig takarítsátok az én csűrömbe.
  31 Más példázatot is adott eléjük, mondván: Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz, amelyet vévén az ember, elvete az ő mezejében;
  32 Amely kisebb ugyan minden magnál; de amikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállanak az égi madarak, és fészket raknak ágain.
  33 Más példázatot is mondott nekik: Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele.
  34 Mind ezeket példázatokban mondá Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit sem szóla nekik,
  35 Hogy beteljék amit a próféta szólott, mondván: Megnyitom az én számat példázatokra; és kitárom, amik e világ alapítása óta rejtve valának.
  36 Ekkor elbocsátván a sokaságot, beméne Jézus a házba. És az ő tanítványai hozzámenének, mondván: Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról való példázatot.
  37 Ő pedig felelvén monda nekik: Aki a jó magot veti, az az embernek Fia;
  38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.
  39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók pedig az angyalok.
  40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.
  41 Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, akik gonoszságot cselekesznek,
  42 És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  43 Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja.
  44 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét amije van, megveszi azt a szántóföldet.
  45 Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöket keres;
  46 Aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván amije volt, megvevé azt.
  47 Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott;
  48 Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták.
  49 Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül.
  50 És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  51 Monda nekik Jézus: Megértettétek-e mindezeket? Mondának neki: Megértettük Uram.
  52 Ő pedig monda nekik: Annak okáért minden írástudó, aki a mennyeknek országa felől megtaníttatott, hasonlatos az olyan gazdához, aki ót és újat hoz elő az ő éléstárából.
  53 És lőn, amikor elvégzé Jézus ezeket a példázatokat, elméne onnan.
  54 És hazájába érve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcsesség és az erők?
  55 Nem ez-e amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-e Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
  56 És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-e? Honnét vannak tehát ennél mindezek?
  57 És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nekik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
  58 Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségük miatt.