Péld 21:1 – 21:31

Isten gondviselése igazgatja az emberek szívét és útait

  1 Mint a vizeknek folyásai, olyan a királynak szíve az Úrnak kezében, valahová akarja, oda hajtja azt!
  2 Az embernek minden útja igaz a maga szemei előtt; de a szívek vizsgálója az Úr.
  3 Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.
  4 A szemnek fennhéjázása és az elmének kevélysége: az istentelenek szántása, bűn.
  5 A szorgalmatosnak igyekezete csak gyarapodásra [van]; valaki pedig hirtelenkedik, csak szükségre [jut].
  6 A hamisságnak nyelvével gyűjtött kincs elveszett hiábavalósága azoknak, akik a halált keresik.
  7 Az istentelenek pusztítása magával ragadja őket; mert nem akartak igazságot cselekedni.
  8 Tekervényes a bűnös embernek útja; a tisztának cselekedete pedig igaz.
  9 Jobb a tető ormán lakni, mint háborgó asszonnyal, és közös házban.
  10 Az istentelennek lelke kíván gonoszt; [és] az ő szeme előtt nem talál könyörületre az ő felebarátja.
  11 Mikor a csúfolót büntetik, az együgyű lesz bölcs; mikor pedig a bölcset oktatják, ő veszi eszébe a tudományt.
  12 Nézi az igaz az istentelennek házát, hogy milyen veszedelembe jutottak az istentelenek.
  13 Aki bedugja fülét a szegény kiáltására; ő is kiált, de meg nem hallgattatik.
  14 A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; és a kebelben való ajándék a kemény búsulást.
  15 Vigasság az igaznak igazat cselekedni; de ijedelem a hamisság cselekedőinek.
  16 Az ember, aki eltévelyedik az értelemnek útáról, az élet nélkül valók gyülekezetiben nyugszik.
  17 Szűkölködő ember [lesz], aki szereti az örömet; aki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!
  18 Az igazért váltságdíj az istentelen, és az igazak helyett a hitetlen [büntettetik meg].
  19 Jobb lakozni a pusztának földén, mint a feddődő és haragos asszonnyal.
  20 Kívánatos kincs és kenet van a bölcsnek házában; a bolond ember pedig eltékozolja azt.
  21 Aki követi az igazságot és az irgalmasságot, nyer életet, igazságot és tisztességet.
  22 A hősök városába felmegy a bölcs, és lerontja az ő bizodalmoknak erejét.
  23 Aki megőrzi száját és nyelvét, megtartja életét a nyomorúságtól.
  24 A kevély dölyfösnek csúfoló a neve, aki haragjában kevélységet cselekszik.
  25 A restnek kívánsága megemészti őt; mert az ő kezei nem akarnak dolgozni.
  26 Egész nap kívánságtól gyötretik; az igaz pedig ad, és nem tartóztatja meg [adományát].
  27 Az istentelenek áldozata utálatos; kivált mikor gonosz tettért viszi.
  28 A hazug bizonyság elvész; aki pedig [jól] figyelmez, örökké szól.
  29 Megkeményíti az istentelen ember az ő orcáját; az igaz pedig jól rendeli az ő útját.
  30 Nincs bölcsesség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.
  31 Készen áll a ló az ütközetnek napjára; de az Úré a megtartás!