Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ez a szó, amelyet az Úr szólott Jeremiás prófétának a pogányok felől;
2 Egyiptom felől, a Nékó fáraónak, Egyiptom királyának serege felől, amely az Eufrátesz folyó mellett, Kárkémisben vala, amelyet megvere Nabukodonozor, a babiloni király, Jójákimnak, Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében:
3 Készítsetek vértet és pajzst, és induljatok a harcra.
4 Nyergeljétek a lovakat, és üljetek fel ti lovasok, és legyetek sisakokban. Tisztítsátok a kopjákat, öltsétek fel a páncélokat.
5 Mit látok? Ők megriadva hátrálni kezdenek, vitézeik leveretnek és futásnak erednek, és vissza sem tekintenek! Mindenfelől félelem, azt mondja az Úr.
6 Nem futhat el a gyors, és az erős sem menekülhet el; észak felé, az Eufrátesz folyó mellett legyőzetnek és elhullanak.
7 Kicsoda ez, aki növekedik, mint a folyóvíz, és olyan, mint a megháborodott vizű folyamok?
8 Egyiptom növekedik úgy, mint a folyóvíz és mint a megháborodott vizű folyamok, mert ezt mondja: Felmegyek, ellepem a földet, elvesztem a várost és a benne lakókat.
9 Jöjjetek fel lovak, és zörögjetek szekerek, jöjjenek ki a vitézek, a szerecsenek és a líbiabeliek, akik pajzst viselnek, és a lidiabeliek, akik kézívet viselnek!
10 Az a nap pedig az Úrnak, a Seregek Urának büntető napja, hogy bosszút álljon ellenségein. És a fegyver felemészt és jól lakik és megrészegül az ő vérükkel, mert áldozata lesz az Úrnak, a Seregek Urának észak földén, az Eufrátesz folyó mellett.
11 Menj föl Gileádba, és végy balzsamot te szűz, Egyiptomnak leánya: hiába sokasítod az orvosságokat, nincs gyógyír számodra!
12 Hallották a pogányok a te gyalázatodat, és a te kiáltásoddal betelt a föld, mert vitéz vitézbe ütközött, és mind a ketten együtt estek el.
13 Az a szó, amelyet az Úr Jeremiás prófétához szólott, Nabukodonozornak, a babiloni királynak eljövetele felől az Egyiptom földének megverésére:
14 Hirdessétek Egyiptomban és híreszteljétek Migdólban, híreszteljétek Nófban és Táfnesben, és ezt mondjátok: Állj elő, és készítsd fel magadat, mert fegyver emészti meg a te kerületeidet.
15 Miért verettek le a te erőseid? Nem állhattak meg, mert az Úr rettentette el őket.
16 Megsokasította a tántorgót, egyik a másikra hullott, és ezt mondották: Kelj fel, és menjünk vissza a mi népünkhöz és a mi szülőföldünkre az erőszakoskodó fegyver elől.
17 Ezt kiáltják akkor: A fáraó, Egyiptom királya, a háborúság[nak] [királya], elhaladta a rendelt időt.
18 Élek én, azt mondja a király, akinek a neve Seregek Ura, hogy mint a Táborhegy [áll] a hegyek között, és mint a Kármel a tenger között, úgy jő el.
19 Készíts magadnak elköltözésre való edényeket, Egyiptom leányának lakosa, mert Nóf elpusztul és megég, lakatlanná lesz.
20 Szép üszőtinó Egyiptom, [de] pusztulás tör reá észak felől.
21 Még zsoldosai is olyanok ő közöttük, mint a hizlalt borjúk, de ők is meghátrálnak, egyetemlegesen elfutnak, meg nem állanak, mert romlásuk napja jön reájuk, az ő megfenyíttetésük ideje.
22 Az ő szava mint a csúszó kígyóé, mert nagy sereggel indulnak, és szekercékkel jőnek ellene, mint a favágók.
23 Kivágják az ő erdejét, azt mondja az Úr, mert beláthatatlanok, mert többen lesznek mint a sáskák, és megszámlálhatatlanok.
24 Megszégyenül Egyiptom leánya, északi nép kezébe jut.
25 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Íme, én megfenyítem Nó-Ammont és a fáraót és Egyiptomot és az ő isteneit és királyait, mind a fáraót, mind azokat, akik bíznak benne.
26 Odaadom őket az ő lelkük keresőinek kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, és az ő szolgáinak kezébe; de azután úgy lakoznak abban, mint azelőtt, azt mondja az Úr.
27 És te ne félj, oh én szolgám Jákób, és ne rettegj Izrael, mert íme, én megszabadítlak téged messziről, és a te magodat is az ő fogságuk földéről, és visszatér Jákób és megnyugszik és békességben lesz, és nem lesz, aki megijessze.
28 Ne félj te, oh én szolgám Jákób, azt mondja az Úr, mert én veled vagyok, mert véget vetek minden nemzetnek, akik közé kivetettelek téged, neked pedig nem vetek véget, hanem megverlek téged ítélettel, mert nem hagyhatlak teljesen büntetés nélkül.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára