Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És hozzámenének a léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, akik valának Izrael fiainak nemzetségei felett,
2 És szólának nekik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nekünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelőket barmaink részére.
3 Adák azért Izrael fiai a lévitáknak az ő örökségükből, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelőit.
4 Esék pedig a sors a kehátiták családjaira, és juta a léviták közül való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétől, a Simeon nemzetségétől és a Benjámin nemzetségétől sors szerint tizenhárom város;
5 Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétől és Manassé fél nemzetségétől sors szerint tíz város.
6 A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Áser nemzetségétől, a Nafthali nemzetségétől és Manassénak Básánban levő fél nemzetségétől sors szerint tizenhárom város;
7 Mérári fiainak az ő családjaik szerint a Rúben nemzetségétől, Gád nemzetségétől és Zebulon nemzetségétől tizenkét város.
8 Adák azért Izrael fiai e városokat és ezeknek legelőit a lévitáknak, amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.
9 Adák pedig a Júda fiainak nemzetségéből és Simeon fiainak nemzetségéből ezeket a városokat, amelyek névszerint olvashatók.
10 És lőn, hogy esék a sors először a Lévi fiai közül való Kehátnak családjaiból az Áron fiaira.
11 És adák nekik az Anák atyjának [városát], Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levő legelőit;
12 A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokául.
13 Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelőjét, Libnát és annak legelőjét.
14 Jatthirt és annak legelőjét; Estemoát és annak legelőjét;
15 Holont és annak legelőjét, és Debirt és annak legelőjét;
16 Aint és annak legelőjét, Juttát és annak legelőjét, Béth-Semest és annak legelőjét. Kilenc várost e két nemzetségből.
17 A Benjámin nemzetségéből pedig Gibeont és annak legelőjét, Gébát és annak legelőjét;
18 Anathótot és annak legelőjét, Almont és annak legelőjét: négy várost.
19 Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azoknak legelői.
20 A Kehát fiai családjainak pedig, [s] a Kehát fiai közül való többi lévitáknak városai, az ő sorsuk szerint, az Efraim nemzetségéből valának.
21 Nekik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelőjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelőjét;
22 Kibcaimot és annak legelőjét, Béth-Horont és annak legelőjét: négy várost.
23 A Dán nemzetségéből pedig Elthekét és annak legelőjét, Gibbethont és annak legelőjét;
24 Ajjálont és annak legelőjét; Gath-Rimmont és annak legelőjét; négy várost.
25 A Manassé fél nemzetségéből pedig: Taanákot és annak legelőjét, Gath-Rimmont és annak legelőjét: két várost.
26 Összesen tíz várost és azoknak legelőit a Kehát fiai többi családjainak.
27 A Gerson fiainak pedig, akik a léviták családjaiból valának, [adák] a Manassé fél nemzetségéből a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelőjét, és Beesterát és annak legelőjét: két várost.
28 Az Issakhár nemzetségéből pedig: Kisjont és annak legelőjét, Dobráthot, és annak legelőjét,
29 Jármutot és annak legelőjét, és Én-Gannimot és annak legelőjét: négy várost.
30 Az Áser nemzetségéből pedig: Misált és annak legelőjét, Abdont és annak legelőjét,
31 Helkathot és annak legelőjét, és Rehobot és annak legelőjét: négy várost.
32 A Nafthali nemzetségéből pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelőjét, Hammoth-Dórt és annak legelőjét, és Karthant és annak legelőjét: három várost.
33 A gersoniták összes városai, az ő családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelői.
34 A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevő lévitáknak, [adák] a Zebulon nemzetségéből: Jokneámot és annak legelőjét, Karthát és annak legelőjét,
35 Dimnát és annak legelőjét, Nahalált és annak legelőjét; négy várost.
36 A Rúben nemzetségéből pedig: Bécert és annak legelőjét, Jahcát és annak legelőjét,
37 Kedémothot és annak legelőjét, és Méfaathot és annak legelőjét: négy várost.
38 A Gád nemzetségéből pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelőjét, Mahanaimot és annak legelőjét,
39 Hesbont és annak legelőjét; Jaézert és annak legelőjét: összesen négy várost.
40 A Mérári fiainak városai az ő családjaik szerint, akik a léviták családjai közül maradtak fel, valának az ő sorsuk szerint összesen tizenkét város.
41 A lévitáknak összes városai az Izrael fiainak birtoka között: negyvennyolc város azoknak legelőivel.
42 Valának ezek a városok a [tulajdonképpeni] város és körülöttük azoknak legelői. Így vala ez mind e városoknál.
43 Megadá azért az Úr Izraelnek mindazt a földet, amely felől megesküdött vala, hogy odaadja azt az ő atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.
44 Nyugodalmat is ada nekik az Úr mindenfelől, szintén úgy, amint megesküdött vala az ő atyáiknak. És senki nem állott meg ellenükben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségüket kezükbe adá az Úr.
45 Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, amelyet szólott vala az Úr az Izrael házának. Mindaz betelt.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Manassé öröksége, Celofhád leányai és a panaszkodás helyett hitből való birtokbavétel Józsué 17 József törzsének másik ágáról, Manasséról szól: kijelöli örökségének részeit, és hangsúlyozza, hogy
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,