Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, és követék őt az ő tanítványai.
2 És amint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, akik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, ami neki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?
3 Avagy nem ez-e az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-e itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala őbenne.
4 Jézus pedig monda nekik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.
5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájuk vetvén kezeit.
6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán körös-körül járja vala a falvakat, tanítván.
7 Majd magához szólítá a tizenkettőt, és kezdé őket kiküldeni kettőnként, és ada nekik hatalmat a tisztátalan lelkeken.
8 És megparancsolá nekik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálcán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;
9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.
10 És monda nekik: Ahol valamely házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg tovább mentek onnét.
11 Akik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenük. Bizony mondom nektek: Szodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.
12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.
13 És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt fel a halálból és azért működnek benne ez erők.
15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: Akinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.
17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.
19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.
20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.
21 De egy alkalmas nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,
22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és táncola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.
23 És megesküvék neki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom neked, még ha országom felét is.
24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.
25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nekem a Keresztelő János fejét egy tálban.
26 A király pedig noha igen megszomorodék, esküje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.
27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
29 A tanítványai pedig, amikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.
30 És az apostolok összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének neki mindent, azt is, amiket cselekedtek, azt is, amiket tanítottak vala.
31 Ő pedig monda nekik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejük.
32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő maguk.
33 A sokaság pedig meglátá őket, amint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének.
34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani.
35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:
36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek maguknak kenyeret; mert nincs mit enniük.
37 Ő pedig felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniük. És mondának neki: Elmenvén, vegyünk-e kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nekik?
38 Ő pedig monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.
39 És parancsolá nekik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.
40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.
41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájuk között.
42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;
43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.
44 Akik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezren valának férfiak.
45 És azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, amíg ő a sokaságot elbocsátja.
46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.
47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.
48 És látá őket, amint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velük; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.
49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kísértetnek vélték, és felkiáltának;
50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nekik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.
51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala.
52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívük meg vala keményedve.
53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.
54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,
55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, amerre hallják vala, hogy ő ott van.
56 És ahová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piacokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, meggyógyulának.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz