Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
2 Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-e meg? Avagy igazán ítéltek-e ti embernek fiai?
3 Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
4 Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjuk méhétől kezdve.
5 Mérgük olyan, mint a kígyónak mérge; mint a süket áspisé, amely füleit bedugja.
6 Amely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, aki bűbájakban jártas.
7 Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájukban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
8 Olvadjanak el, folyjanak széjjel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
9 Legyenek mint a csiga, amely szétfolyván, elmúlik; mint az asszonynak idétlen szülötte, amely nem látta a napot.
10 Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
11 Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében.
12 És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal;
Jézus pedig felelvén, monda neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik. Márk 13:1 – 13:37 Jézus beszéde Jeruzsálem