Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.
2 És szóla Jób, és monda:
3 Vesszen el az a nap, amelyen születtem, és az az éjszaka, amelyen azt mondták: fiú fogantatott.
4 Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.
5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
6 Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.
8 Átkozzák meg azt, akik a nappalt átkozzák, akik bátrak felingerelni a leviathánt.
9 Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pírját!
10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtajait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem múltam, mihelyt megszülettem?
12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –
14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, akik maguknak kőhalmokat építenek.
15 Vagy fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, akik ezüsttel töltik meg házaikat.
16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
17 Ott a gonoszok megszűnnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, akiknek erejük ellankadt.
18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
19 Kicsiny és nagy ott [egyenlő], és a szolga az ő urától szabad.
20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szívüeknek?
21 Akik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.
22 Akik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
23 A férfiúnak, aki útvesztőbe jutott, és akit az Isten bekerített körös-körül.
24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.
25 Mert amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az esék rajtam.
26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a