Apcs 16:1 – 16:40

Pál Timótheust magához veszi, az evangéliumot Ázsiából Európába hozza

  1 Juta pedig Derbébe és Listrába: És íme vala ott egy Timótheus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak, de görög atyának fia;
  2 Kiről jó bizonyságot tesznek vala a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.
  3 Ezt Pál magával akará vinni; és vévén, körülmetélé őt a zsidókért, kik azokon a helyeken valának: mert ismerték mindnyájan az ő atyját, hogy görög volt.
  4 És amint általmentek a városokon, meghagyák nekik, hogy tartsák meg a rendeléseket, melyeket végeztek a Jeruzsálemben levő apostolok és vének.
  5 A gyülekezetek azért erősödének a hitben, és gyarapodának számban naponként.
  6 Eljárván pedig Frigiát és Galácia tartományát, mivelhogy eltiltatának a Szent Lélektől, hogy az igét Ázsiában hirdessék,
  7 Misia felé menvén, igyekeznek vala Bithiniába jutni; de nem ereszté őket a Lélek.
  8 Áthaladván azért Misián, lemenének Tróásba.
  9 És azon az éjszakán látás jelenék meg Pálnak: egy macedón férfiú állt [előtte], kérve őt és ezt mondva: Jer által Macedóniába, és légy segítségül nekünk!
  10 Mihelyt pedig a látást látta, azonnal igyekezénk elmenni Macedóniába, megértvén, hogy oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot.
  11 Elhajózván azért Tróásból, egyenesen Sámothrákéba mentünk, és másnap Neápolisba;
  12 Onnét pedig Filippibe, mely Macedónia azon részének első gyarmatvárosa. És ebben a városban töltöttünk néhány napot.
  13 És szombatnapon kimenénk a városon kívül egy folyóvíz mellé, hol az imádkozás szokott lenni; és leülvén, beszélgeténk az egybegyűlt asszonyokkal.
  14 És egy Lídia nevű, Thiatira városbeli bíborárús asszony, ki féli vala az Istent, hallgata [reánk]. Ennek az Úr megnyitá szívét, hogy figyelmezzen azokra, amiket Pál mond vala.
  15 Mikor pedig megkeresztelkedék mind házanépével egybe, kére minket, mondván: Ha az Úr hívének ítéltetek engem, jertek az én házamhoz, és maradjatok [ott]. És unszola minket.
  16 Lőn pedig, hogy mikor mentünk a könyörgésre, egy szolgálóleányka jöve előnkbe, kiben jövendőmondásnak lelke vala, ki az ő urainak nagy hasznot hajta jövendőmondásával.
  17 Ez követvén Pált és minket, kiált vala, mondván: Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik nektek az üdvösségnek útját hirdetik.
  18 Ezt pedig több napon át művelte. Pál azonban megbosszankodván, és hátrafordulván, mondá a léleknek: Parancsolom neked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle. És kiméne abban az órában.
  19 Látván pedig annak az urai, hogy keresetüknek a reménysége elveszett, megfogva Pált és Silást, vonák a piacra a hatóságok elé.
  20 És odavezetvén őket a bírákhoz, mondának: Ezek az emberek zsidó létükre megháborítják a mi városunkat,
  21 És olyan szertartásokat hirdetnek, melyeket nem szabad nekünk bevennünk, sem cselekednünk, mivelhogy rómaiak vagyunk.
  22 És [velük] egyben feltámada a sokaság ő ellenük. A bírák pedig letépetvén ruháikat, megvesszőzteték [őket].
  23 És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe veték [őket], megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket.
  24 Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá.
  25 Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket.
  26 És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentomai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódának.
  27 Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtajai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok.
  28 Pál azonban nagy fennszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!
  29 Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé,
  30 És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?
  31 Azok pedig mondának: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!
  32 És hirdeték neki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának.
  33 És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan.
  34 És bevivén őket házába, asztalt teríte nekik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.
  35 Mikor pedig megvirradt, a bírák elküldék a poroszlókat, mondván: Bocsásd el azokat az embereket.
  36 A tömlöctartó pedig tudtára adá e szavakat Pálnak: A bírák ide küldöttek, hogy bocsássalak el titeket: most azért kimenvén, menjetek el békességgel!
  37 Pál pedig monda nekik: Megvesszőztek minket nyilvánosan, ítélet nélkül, holott római emberek vagyunk, és tömlöcbe vetettek: és most alattomban akarnak bennünket kiküldeni? Nem úgy; hanem jöjjenek ők maguk és vezessenek ki minket.
  38 A poroszlók pedig megmondák a bíráknak e beszédeket; és azok megfélemlének, mikor meghallották, hogy rómaiak,
  39 És odamenvén, megkérlelék őket: és kivezetvén, kérék, hogy menjenek ki a városból.
  40 Kijövén pedig a tömlöcből, bemenének Lídiához; és mikor látták az atyafiakat, vigasztalák őket, és eltávozának.