Zsolt 115:1 – 115:18

Egyedül Istené legyen a dicsőség

  1 Nem nekünk Uram, nem nekünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!
  2 Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenük?
  3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és amit akar, azt mind megcselekszi.
  4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.
  5 Szájuk van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak;
  6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;
  7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.
  8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, [és] mindazok, akik bíznak bennük!
  9 Izrael! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
  10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
  11 Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és pajzsa ő.
  12 Az Úr megemlékezik mi rólunk [és] megáld [minket]; megáldja Izrael házát, megáldja Áronnak házát.
  13 Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.
  14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.
  15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, aki teremtette a mennyet és a földet.
  16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.
  17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, akik alászállanak a csendességbe.
  18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!