Apcs 10:1 – 10:48

Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik

  1 Vala pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.
  2 Jámbor és istenfélő egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.
  3 [Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda neki: Kornélius!
  4 Ő pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda neki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.
  5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hívasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;
  6 Ő egy Simon [nevű] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja neked, mit kell cselekedned.
  7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliussal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.
  8 És elmondván nekik mindent, elküldé őket Joppéba.
  9 Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.
  10 Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás;
  11 És látá, hogy az ég megnyílt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:
  12 Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.
  13 És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
  14 Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.
  15 És ismét szózat [lőn] ő hozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
  16 Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.
  17 Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, íme az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,
  18 És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-e szálláson?
  19 És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda neki a Lélek: Íme három férfiú keres téged:
  20 Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velük: mert én küldöttem őket.
  21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött ő hozzá, monda: Íme, én vagyok, akit kerestek: mi dolog az, amiért jöttetek?
  22 Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.
  23 Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ő velük, és a joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ő vele.
  24 És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.
  25 És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [őt].
  26 Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.
  27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve;
  28 És monda nekik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nekem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:
  29 Annak okáért ellentmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?
  30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban; és íme egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,
  31 És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.
  32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: ő, minekutána eljő, szól neked.
  33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten neked parancsolt.
  34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;
  35 Hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.
  36 Azt az igét, melyet elkülde az Izrael fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura).
  37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,
  38 A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala ő vele.
  39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; akit megölének, fára feszítvén.
  40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván,
  41 Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nekünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból.
  42 És megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak.
  43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen ő benne.
  44 Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.
  45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.
  46 Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:
  47 Vajon eltilthatja-e valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképpen mi is?
  48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig.