Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig, mikor Roboám az ő királyságát megszilárdította és abban megerősödött: elhagyta az Úr törvényét, és vele együtt az egész Izrael.
2 Azért a Roboám királyságának ötödik esztendejében feljöve Sésák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen, (mert az Úr ellen vétkezének).
3 Ezerkétszáz [fegyveres] szekérrel és hatvanezer lovaggal, és megszámlálhatatlan vala a nép, amely vele Egyiptomból feljött, a líbiabeliekkel, sukkeusokkal és Szerecsenekkel;
4 És elfoglalá Júdának erős városait, azután méne Jeruzsálem alá.
5 Akkor Semája próféta méne Roboámhoz és a Júda fejedelmeihez, akik Jeruzsálembe gyűltek össze Sésáktól való féltükben, és monda nekik: Ezt mondja az Úr: Mivel ti engem elhagytatok, én is a Sésák kezébe bocsátlak titeket.
6 Akkor megalázák magukat az Izrael fejedelmei és a király, s mondának: Az Úr igaz!
7 És mikor az Úr látta, hogy megalázták magukat, ekképpen szóla az Úr Semája prófétának: Megalázták magukat, nem vesztem el őket, hanem némi szabadulást szerzek nekik, és nem ontom ki az én haragomat Jeruzsálem ellen Sésák által;
8 Mindazáltal szolgái lesznek neki, hogy megtudják [a különbséget] az én szolgálatom és más országok királyságainak szolgálatai között.
9 Feljöve azért Sésák, az egyiptomi király Jeruzsálem ellen, és elvivé az Úr házának kincsét, s a király házának kincsét; mindazokat elvivé; az arany pajzsokat is elvivé, amelyeket Salamon csináltatott vala.
10 Ezek helyett Roboám király rézpajzsokat csináltata, és bízá azokat a gyalogosok fejedelmeinek kezére, akik őrzik a király házának ajtaját.
11 És mikor a király felmegy az Úr házába, mennek a gyalogosok is, és felviszik azokat, s azután visszahozzák a gyalogosok szobájába.
12 Mikor azért megalázta magát [Roboám], eltávozék az Úr haragja ő róla, hogy meg ne semmisülne mindenestől, mert Júdában is volt még jó dolog.
13 Megerősödék azért Roboám király Jeruzsálemben és uralkodék; mert negyvenegy esztendős vala Roboám, mikor uralkodni kezdett volt, és tizenhét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben, a városban, amelyet az Úr választott vala az Izrael minden nemzetségei közül, hogy ott helyeztesse az ő nevét; és az ő anyjának neve vala Naáma, aki ammonita volt.
14 Cselekedék pedig gonoszt, mert az Urat szíve szerint keresni nem akará.
15 Roboámnak pedig első és utolsó dolgai avagy nincsenek-e megírva a Semája próféta könyvében, és Iddónak, a látnoknak [könyvében], a nemzetségi lajstromban? És hadakozás volt Roboám és Jeroboám között egész éltükben.
16 És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában; és uralkodék az ő fia, Abija, helyette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz