Ézs 30:1 – 30:33

Jaj azoknak, kik Egyiptomhoz menekülnek!

  1 Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem, és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak!
  2 Akik Egyiptomba szállanak alá, és számat nem kérdezik meg, hogy meneküljenek a fáraónak oltalmába, és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek.
  3 És lesz nektek a fáraó oltalma szégyentekre, és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra.
  4 Mert már Zoánban voltak fejedelmei, és követei Hánesig érkezének.
  5 Megszégyenülnek mind a nép miatt, amely nem használ nekik, amely nem segít és nem használ, sőt szégyenükre és gyalázatukra lesz!
  6 Jövendölés dél barma ellen: A nyomor és szorongatás földén keresztül, ahonnan nőstény és hím oroszlán és viperák és szárnyas sárkányok [jőnek ki]; viszik szamárcsikók hátán gazdagságukat, és a tevéknek púpján kincsüket a népnek, amely pedig nem használ.
  7 Hitvány és üres Egyiptom segítsége, ezért nevezem őt nagyszájúnak, aki veszteg ül,
  8 Most menj, írd ezt táblára náluk, és jegyezd föl könyvbe ezt, hogy megmaradjon az utolsó napra bizonyságul örökre.
  9 Mert pártütő nép ez, [apát] megtagadó fiak, fiak, kik nem akarják hallani az Úr törvényét;
  10 Kik ezt mondják a látóknak: Ne lássatok; és a prófétáknak: Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat!
  11 Hagyjátok el az utat, térjetek le [már] ez ösvényről, vigyétek el előlünk Izraelnek Szentjét!
  12 Azért így szól Izrael Szentje: Mivel megutáltátok e beszédet, és bíztok a nyomorgatásban és a hamisságban, és ezekre támaszkodtok:
  13 Azért e bűn olyan lesz tinektek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;
  14 És romlása olyan lesz, mint a fazekasok edényének romlása, amely kímélés nélkül eltöretik, és nem találni töredéki közt oly cserepet, amelyen tűzhelyről tüzet lehetne vinni, avagy vizet meríteni a tócsából.
  15 Mert így szól az Úr Isten, Izraelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségetek lett volna; de ti nem akarátok;
  16 Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek.
  17 Ezer [fut] egynek riasztására, ötnek riasztására [mind] elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon.
  18 S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen nektek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják.
  19 Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel neked;
  20 És ad nektek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniük tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
  21 És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.
  22 És megutáljátok megezüstözött bálványaitokat és megaranyozott képeiteket; kiszórod őket, mint az undokságot: ki innen! szólsz nekik.
  23 És ad esőt a magra, amellyel a földet beveted, és a kenyér, a föld termése, bő és tápláló lesz, és széles mezőn legelnek nyájaid ama napon.
  24 A barmok és a szamarak, amelyek a földet szántják, sózott abrakkal élnek, amelyet megszórtak lapáttal és villával.
  25 És lesznek minden magas hegyen és emelkedettebb halmon patakok, folyamok a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.
  26 És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, amelyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!
  27 Íme, az Úr neve jő messziről, haragja ég és sötét gomolygó füstje; ajkai rakvák haraggal, és nyelve, mint emésztő tűz!
  28 Lehelete, mint megáradott patak, amely torkig ér, hogy megrostálja a népeket pusztulás rostájában, és tévelygés zabláját [vesse] a népségek szájába.
  29 És fölzendül éneketek, mint a szent ünnepnek éjszakáján, és örvendez szívetek, mint azé, aki sípolva megy az Úr hegyére, Izrael kőszálához.
  30 És megzendíti az Úr dicsőséges szavát, karjának lesújtását megmutatja megbúsult haragjában és emésztő tűz lángjában, vízáradással, zivatarral és jégeső kövével.
  31 Mert az Úrnak szavától megretten Asszíria, veri azt akkor vesszővel;
  32 És a büntető vessző minden sújtását, amelyet az Úr mérend reá, dobokkal és citerákkal [fogjátok kísérni, és] Ő [kezét fel]-felemelvén, harcol ellene.
  33 Mert készen van a szörnyű tűzhely régen, készen áll az már a királynak is, mélyen és szélesen csinálta azt, máglyájában tűz és fa bőven; az Úr fuvallata gyújtja meg azt, mint kénköves patak.