Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Lőn pedig két esztendő múlván, hogy a fáraó álmot láta, s íme áll vala a folyóvíz mellett.
2 És íme a folyóvízből hét szép és kövér tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
3 S íme azok után más hét tehén jő vala ki a folyóvízből, rútak és ösztövérek, és oda állanak vala ama tehenek mellé a folyóvíz partján.
4 És elnyelék a rút és ösztövér tehenek a hét szép és kövér tehenet; és felserkene a fáraó.
5 És elaluvék és másodszor is álmot láta, és íme hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
6 És íme azok után hét vékony s keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala.
7 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet. És felserkene a fáraó, és íme álom [vala].
8 Reggelre kelvén, nyugtalankodék lelkében, elkülde azért és egybehívatá Egyiptom minden jövendőmondóját, és minden bölcsét és elbeszélé nekik a fáraó az ő álmát, de senki sem vala, ki azokat megmagyarázta volna a fáraónak.
9 Szóla azért a főpohárnok a fáraónak, mondván: Az én bűneimről emlékezem e napon.
10 A fáraó megharagudt vala az ő szolgáira, és fogságba vettetett vala engem a testőrök főhadnagyának házába, engem és a fősütőmestert.
11 És álmot látánk egy éjjel, én is, az is; mindegyikünk a maga álmának értelme szerint álmoda.
12 És [vala] velünk ott egy héber ifjú, a testőrök főhadnagyának szolgája; elbeszéltük vala neki, és ő megfejté nekünk a mi álmainkat; mindegyikünknek az ő álma szerint fejté meg.
13 És lőn, hogy amiképpen megfejté nekünk, úgy lőn: engem visszahelyeze hivatalomba, amazt pedig felakasztatá.
14 Elkülde azért a fáraó és hívatá Józsefet, és hamarsággal kihozák őt a tömlöcből, és megborotválkozék, ruhát válta és a fáraóhoz méne.
15 És monda a fáraó Józsefnek: Álmot láttam és nincs aki megmagyarázza azt: Én pedig azt hallottam rólad beszélni, hogy ha meghallod az álmot, meg is magyarázod azt.
16 És felele József a fáraónak, mondván: Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.
17 Monda azért a fáraó Józsefnek: Álmomban íme állok vala a folyóvíz partján.
18 És íme a folyóvízből hét kövér és szép tehén jő vala ki, és legel vala a nádasban.
19 S íme azok után más hét tehén jő vala ki, nagyon ösztövérek, rútak és hitványak; egész Egyiptom földén nem láttam azokhoz hitványságra hasonlókat.
20 És elnyelék az ösztövér és rút tehenek, az előbbi hét kövér tehenet.
21 És azok gyomrukban valának, de nem tetszik vala meg, hogy gyomrukban volnának, mert külsejük oly rút vala, mint az előtt. És felserkenék.
22 És láttam álmomban, és íme hét gabonafej nevekedik vala egy száron, mind teljes és szép.
23 És íme hét összeaszott, vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej nevekedik vala azok után,
24 És elnyelék a vékony gabonafejek a hét szép gabonafejet. És elmondám az írástudóknak, de senki sincs, aki megmagyarázza nekem.
25 És monda József a fáraónak: A fáraó álma egy és ugyanaz; amit Isten cselekedni akar, azt jelentette meg a fáraónak.
26 A hét szép tehén, hét esztendő, a hét szép gabonafej az is hét esztendő; az álom egy és ugyanaz.
27 A hét ösztövér és rút tehén pedig, melyek amazok után jöttek ki, az is hét esztendő, és a hét vékony, keleti széltől kiszáradt gabonafej, az az éhségnek hét esztendeje.
28 Ez az amit mondék a fáraónak, [hogy] amit Isten cselekedni akar, megmutatta a fáraónak.
29 Íme hét esztendő jő, [és] nagy bőség lesz egész Egyiptomban.
30 Azok után pedig következik az éhség hét esztendeje, s minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén, és megemészti az éhség a földet.
31 És nem ismerszik meg az előbbi bőség e földön az utána következő éhség miatt, mert igen nagy lesz.
32 Hogy pedig a fáraó álma kettős, kétszeres vala, [onnan van], mert Istennél elvégezett dolog ez, és siet az Isten azt véghez vinni.
33 Most azért szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé.
34 Cselekedje [ezt a] fáraó és rendeljen tiszttartókat az országnak, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő esztendőben.
35 És takarítsák be a következő jó esztendők minden termését, és gyűjtsenek gabonát a fáraó keze alá, élelmül a városokban, és tartsák meg,
36 És legyen az élelem tartalékban az ország számára az éhség hét esztendejére, melyek elkövetkeznek Egyiptom földére, hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt.
37 És tetszék e beszéd a fáraónak és minden ő szolgáinak.
38 Monda azért a fáraó az ő szolgáinak: Találhatnánk-e ehhez hasonló férfit, akiben az Isten lelke van?
39 És monda a fáraó Józsefnek: Mivelhogy Isten mind ezeket neked jelentette meg, nincs hozzád fogható értelmes és bölcs ember.
40 Te légy az én házamon főgondviselő, és minden népem a te szavadra hallgasson, csak a királyi szék tesz engem nálad nagyobbá.
41 Monda továbbá a fáraó Józsefnek: Íme fejedelemmé tettelek az egész Egyiptom földén.
42 És levevé a fáraó a maga gyűrűjét kezéről, és adá azt József kezére; és felöltözteté őt drága gyolcs ruhába, és aranyláncot tőn az ő nyakába.
43 És meghordoztatá őt az ő második szekerén, és kiáltják vala őelőtte: Térdet hajtsatok! Így tevé őt [fejedelemmé] az egész Egyiptom földén.
44 És monda a fáraó Józsefnek: Én vagyok a fáraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.
45 És nevezé a fáraó József nevét Cafenát-Pahneákhnak, és adá neki feleségül Aszenáthot, Potiferának On papjának leányát. És kiméne József Egyiptom földére.
46 József pedig harminc esztendős vala, mikor a fáraó előtt, az egyiptomi király előtt álla. Kiméne tehát József a fáraó elől, és bejárá az egész Egyiptom földét.
47 És a föld a hét bő esztendő alatt tele marokkal ontá a termést.
48 És összegyűjté a hét esztendőnek minden eleségét, mely vala Egyiptom földén, és a városokba takarítá az élelmet, [minden] városba a körülte levő határ élelmét takarítá be.
49 És felhalmozá József a gabonát, mint a tenger fövénye, igen sokat, annyira, hogy megszűntek azt számba venni, mivelhogy száma nem [vala].
50 Józsefnek pedig születék két fia az éhség esztendejének eljötte előtt, kiket szüle neki Aszenáth, Potiferának az On papjának leánya.
51 És nevezé József az elsőszülöttnek nevét Manassénak: mert [úgymond], elfelejteté én velem Isten minden én vesződségemet, és az én atyámnak egész házát.
52 A másodiknak nevét pedig nevezé Efraimnak: mivel, [úgymond], megszaporított engem Isten az én nyomorúságomnak földén.
53 Eltele tehát a bőség hét esztendeje, amely vala Egyiptomnak földén.
54 És elkezdődék az éhség hét esztendeje, mint megmondotta vala József; és lőn éhség minden országban; de Egyiptom földén mindenütt vala kenyér.
55 [De] megéhezék egész Egyiptom földje is, és kenyérért kiált vala a nép a fáraóhoz. – Monda pedig a fáraó mind az egyiptombelieknek: Menjetek Józsefhez, [és] amit mond nektek, azt műveljétek.
56 És az éhség mind az egész földön vala. Akkor mind megnyitá József a [gabonás házakat], és árulja vala az egyiptombelieknek; mert nagyobbodik vala az éhség Egyiptom földén.
57 És mind az egész föld Egyiptomba megy vala Józsefhez gabonát venni; mert nagy vala az éhség az egész földön.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Tartsátok meg minden rendelésemet és minden végzésemet, és azokat cselekedjétek, hogy ki ne okádjon titeket az a föld, amelybe én viszlek be titeket, hogy ott
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti
Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény: