Ézs 64:1 – 64:11
Folytatása a megváltásért való könyörgésnek
1 Oh, vajha megszakasztanád az egeket és leszállnál, előtted a hegyek elolvadnának; mint a tűz meggyújtja a rőzsét, a vizet a tűz felforralja; hogy nevedet ellenségeidnek megjelentsd, hogy előtted reszkessenek a népek;
2 Hogy cselekednél rettenetes dolgokat, amiket nem vártunk; leszállnál és előtted a hegyek elolvadnának.
3 Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülükbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, aki így cselekszik azzal, aki Őt várja.
4 Elébe mégy annak, aki örvend és igazságot cselekszik, akik utaidban rólad emlékeznek! Íme, Te felgerjedtél, és mi vétkezénk; régóta így vagyunk; megtartatunk-e?
5 És mi mindnyájan [olyanok] voltunk, mint a tisztátalan, és mint megfertőztetett ruha minden mi igazságaink, és elhervadánk, mint a falomb mindnyájan, és álnokságaink, mint a szél, hordának el bennünket!
6 S nem volt, aki segítségül hívta volna nevedet, aki felserkenne és beléd fogóznék, mert orcádat elrejtéd tőlünk, és álnokságainkban minket megolvasztál.
7 Most pedig, Uram, Atyánk vagy Te, mi sár vagyunk és Te a mi alkotónk, és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.
8 Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságainkról; íme lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk.
9 Szentségednek városai pusztává lettek, Sion pusztává lőn, Jeruzsálem kietlenné.
10 Szentségünk és ékességünk házát, hol téged atyáink dicsértenek, tűz perzselé föl, és minden amiben gyönyörködénk, elpusztult.
11 Hát megtartóztatod-e magad mind e mellett is, Uram; hallgatsz-e és gyötörsz minket felettébb?