Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt üzenvén neki:
3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4 De most az Úr, az én Istenem nekem nyugodalmat adott mindenfelől, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5 Íme azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, amiképpen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, akit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.
6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nekem cédrusfákat a Libanonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom neked mind aszerint, amit mondasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, aki a favágáshoz úgy értene, mint a sidonbeliek.
7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon üzenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, aki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.
8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt üzenvén: Megértettem ami felől küldöttél hozzám; én megteszem minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra [nézve].
9 Az én szolgáim a Libanonról aláviszik a tengerre [a fákat]: én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet te megizentetsz nekem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kívánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.
10 Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kívánsága szerint.
11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.
12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, amint megmondotta vala neki; és békesség lőn Hírám és Salamon között, és ők szövetséget tőnek egymással.
13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izraelből; és harmincezer ember lőn robotossá.
14 Akiket aztán elkülde a Libanonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libanon [hegyén] valának, két hónapig az ő házuknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.
15 Ezenkívül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen.
16 A pallérok fejedelmein kívül, akikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, akik háromezren és háromszázan [valának], akik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.
17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;
18 Melyeket kifaragának a Salamon kőmívesei és a Hírám ácsai és a gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti
Tartsátok meg azért ti az én rendeléseimet és végzéseimet, és ez utálatosságok közül semmit meg ne cselekedjetek, se a bennszülött, se a közöttetek tartózkodó jövevény:
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott,