És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn Salamon király az egész Izrael felett királlyá.
2 Ezek [valának] pedig az ő főemberei: Azária, Sádók papnak fia.
3 Elihóref és Ahija, Sisának fiai íródeákok, Jósafát, az Ahilud fia, emlékíró vala.
4 És Benája, a Jójada fia, a sereg hadnagya; Sádók pedig és Abjátár papok.
5 És Azáriás, a Nátán fia, a tiszttartók elöljárója; és Zábud, a Nátán fia, főtanácsos és a király barátja.
6 És Ahisár udvarbíró; Adónirám pedig, az Abda fia, kincstartó.
7 Vala pedig Salamonnak tizenkét tiszttartója az egész Izraelen, akik ellátták a királyt és az ő háznépét: esztendőnként mindeniknek egy hónapig kellett az ellátásról gondot viselnie.
8 És ezek azoknak neveik: Húrnak fia az Efraim hegyén.
9 Dékernek fia Mákásban, Sahálbimban, Béth-Semesben és Elonban és Béth-Hanánban.
10 Hésednek fia Arúbotban, ő hozzá tartozott Szókó és Héfer egész földje.
11 Abinádáb fiaié volt Dór egész határa. A Salamon leánya, Táfát, vala neki felesége.
12 Bahana, az Ahilud fia, [bírja vala] Taanákot és Megiddót és egész Béth-Seánt, mely Sartána mellett vala Jezréel alatt, Béth-Seántól fogva mind Abela Méholáig és mind Jokméámon túl.
13 Gébernek fia, Rámóth Gileádban: övé valának Jáirnak, a Manasse fiának falui, melyek Gileádban [valának]; az övé volt az Argób tartománya, mely Básánban vala, hatvan nagy város kőfallal és érczárakkal [megerősítve].
14 Ahinádáb, Iddó fia Mahanáimban.
15 Ahimaás Nafthaliban; a Salamon leányát, Bosmátát vevé magának feleségül ő is.
16 Bahana, Khúsai fia, Áserben és Alóthban.
17 Jósafát, Paruákh fia, Issakhárban.
18 Simei, Éla fia, Benjáminban.
19 Géber, Uri fia, a Gileád földében, Sihonnak, az Emoreus királyának földében, és Ógnak, a básánbeli királynak [földében]; és [ez] egy tiszttartó [bírja vala] azt a földet.
20 És Júda és Izrael megsokasodott, olyan sok volt, mint a tenger mellett való föveny, és ettek, ittak és vigadtak.
21 Salamon pedig uralkodék minden országokon a folyóvíztől fogva egész a filiszteusok földéig és Egyiptomnak határáig, és ajándékokat hoznak vala, és szolgálnak vala Salamonnak, életének minden idejében.
22 És Salamon eledele naponként [ez] vala: harminc véka zsemlyeliszt és hatvan véka közönséges liszt;
23 Tíz hizlalt ökör, húsz füvön járt ökör és száz juh; a szarvasokon, őzeken, bivalyokon és hizlalt madarakon kívül.
24 Mert ő uralkodék minden helyeken a folyóvízen túl Thifsától fogva egész Gázáig; minden királyokon, akik a folyóvízen túl valának; és békessége volt neki minden alattvalóitól körös-körül.
25 És lakozék Júda és Izrael bátorsággal, ki-ki mind az ő szőlőtője és fügefája alatt. Dántól fogva Bersebáig; Salamonnak minden idejében.
26 És Salamonnak volt negyvenezer szekérbe való lova az istállókban, és tizenkétezer lovagja.
27 És ezek a tiszttartók ellátták Salamon királyt és mindazokat, akik a Salamon király asztalánál valának, ki-ki az ő hónapján, minden fogyatkozás nélkül.
28 Azután árpát és szalmát is hoztak a lovaknak és a paripáknak arra a helyre, ahol a [király] volt, ki-ki az ő rendelete szerint.
29 És az Isten adott bölcsességet Salamonnak és igen nagy értelmet és mély szívet, mint a fövény, mely a tenger partján van.
30 Úgy hogy a Salamon bölcsessége nagyobb volt, mint a napkelet minden fiainak bölcsessége és Egyiptomnak egész bölcsessége.
31 Sőt bölcsebb volt minden embereknél, [még] az ezrahita Ethánnál is és Hémánnál, Kálkólnál és Dardánál, a Máhol fiainál; és híre neve vala minden nemzetségek között körös-körül.
32 És szerze háromezer példabeszédet, és az ő énekeinek [száma] ezer és öt volt.
33 Szólott a fákról is, a Libanon cédrusfájától az izsópig, amely a falból nevekedik ki; és szólott a barmokról, a madarakról, a csúszó-mászó állatokról és a halakról is.
34 És jőnek vala minden népek közül, hogy hallgassák a Salamon bölcsességét; a földnek minden királyaitól, akik hallották vala az ő bölcsességét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára