Saul első győzelme: Jábes-Gileád szabadítása és az ÚR által adott rend.

Az 1Sámuel 11-ben Náhás, az ammonita megszállja Jábes-Gileádot, és megalázó feltételt szab: csak úgy kíméli meg őket, ha minden férfinak kivájja a jobb szemét. A város segítségért könyörög, és a hír eljut Saulhoz, akire az Isten Lelke erővel rászáll: felindul, összegyűjti Izráelt, és határozottan hadba vezeti a népet. Az ÚR győzelmet ad, Saul pedig nem engedi a bosszúállást azok ellen sem, akik korábban megvetették királyságát: „ma nem ölünk meg senkit”, mert az ÚR szabadítást szerzett. A fejezet üzenete, hogy Isten a megaláztatásból is szabadít, de a szabadítás célja nem az ember dicsősége, hanem az ÚR dicsérete és a nép rendje. Figyelmeztetés: a félelem és szégyen könnyen megalkuvásra visz, de Isten népének van útja a kiáltásban, összefogásban és engedelmes cselekvésben.

1Sám 11:1 – 11:15

Saul első győzelme az ammonitákon, nagylelkűsége megvetői iránt, hálaáldozata Gilgálban

  1 És feljöve az ammonita Náhás, és tábort jára Jábes Gileád ellen. A jábesbeliek pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk neked.
  2 És monda nekik az ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izraelnek gyalázatára.
  3 Jábes vénei pedig mondának neki: Engedj nekünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izraelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád.
  4 Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták [e] beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az ő szavát, és sírának.
  5 Saul pedig éppen a mezőről jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták neki a jábesbeliek beszédeit.
  6 És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az ő haragja nagyon felgerjede.
  7 És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izraelnek minden határára, mondván: Aki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig.
  8 És megszámlálá őket Bézekben. És Izrael fiai háromszázezren valának, a júdabeliek pedig harmincezren.
  9 És mondának a követeknek, kik [oda] menének: Így szóljatok a Jábes-gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és megmondák a jábesbelieknek, és ők örvendezének.
  10 Mondának azért a jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, amint nektek jónak tetszik.
  11 Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztá, és kora hajnalban a táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedék; akik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt közülük együtt.
  12 Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, aki mondá: Saul fog-e rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket!
  13 Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izraelnek.
  14 Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot.
  15 Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr előtt Gilgálban királlyá tették Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izraelnek minden férfiai.