Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dicsérjétek az Urat.; Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.
2 Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?
3 Boldog, aki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden időben.
4 Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabadításoddal,
5 Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6 Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7 Atyáink nem értették meg Egyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem dacoskodtak a tengernél, a veres tengernél.
8 De ő megsegíté őket az ő nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.
9 Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.
10 És kisegíté őket a gyűlölő kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.
11 Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.
12 És hittek az ő beszédeinek, [és] énekelték az ő dicséretét.
13 Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az ő tanácsát!
14 Epekedés epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.
15 És megadá nekik, amit kívántak; és ösztövérséget bocsáta lelkükbe.
16 És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.
17 Megnyílt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.
18 És tűz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.
19 Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.
20 Felcserélték az ő dicsőségüket: ökörnek képével, amely füvet eszik.
21 Elfeledkezének Istenről, szabadítójukról, aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban,
22 Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.
23 Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [őket].
24 És becsmérelték a kívánatos földet, nem hittek az ő ígéretének.
25 És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26 De ő felemelé kezét reájuk, hogy lesújtsa őket a pusztában;
27 S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.
28 Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.
29 És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájuk a csapás.
30 Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31 És igazságul tulajdoníttaték neki firól-fira mindörökké.
32 Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattuk,
33 Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34 Nem irtották ki a népeket sem, amint utasította őket az Úr.
35 Sőt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.
36 És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájuk.
37 És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,
38 És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, akiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.
39 És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.
40 De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megutálta az ő örökségét.
41 És odaadá őket pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
42 És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!
43 Számtalanszor megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bűneikbe.
44 De reájuk tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45 És megemlékezett velük kötött szövetségéről, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelődék.
46 És könyörületességre indítá irántuk mindazokat, akik őket fogva elvivék.
47 Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.
48 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő