Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dávidé.; Perelj Uram a velem perlőkkel; harcolj a velem harcolókkal.
2 Ragadj pajzst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4 Szégyen, gyalázat érje azokat, akik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, akik vesztemet koholják.
5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket].
6 Legyen útjuk sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.
7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójukat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, amelyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! Aki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.
11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, amiről nem tudok.
12 Jóért rosszal fizetnek meg nekem, megrabolják lelkemet.
13 Pedig én az ő betegségükben gyászba öltöztem, böjttel gyötörtem lelkemet, imádságom keblemre vissza-vissza szállt.
14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte]; mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.
18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.
19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.
20 Mert nem beszélnek békességet, hanem akik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21 Föltátották rám szájukat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22 Láttad, oh Uram – ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!
23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25 Ne mondhassák szívükben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!
26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, akik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, akik felfuvalkodtak ellenem.
27 Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az ő szolgájának békességét.
28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsőségedet minden napon.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei