Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Grádicsok éneke.; Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem.
2 Mentsd meg, Uram, lelkemet a hazug ajaktól [és] a csalárd nyelvtől!
3 Mit adjanak neked, vagy mit nyújtsanak neked, te csalárd nyelv?!
4 Vitéznek hegyes nyilait fenyőfa parázsával.
5 Jaj nekem, hogy Mésekben bujdosom és a Kédár sátrai közt lakom!
6 Sok ideje lakozik az én lelkem a békességnek gyűlölőivel!
7 Magam vagyok a békesség, de mihelyt megszólalok, ők viadalra [készek].
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid megkíméli Sault: Istenfélelem, önmegtartóztatás és az igazság az Úr kezében. Az 1Sámuel 24-ben Saul Dávid után megy, és éppen abba a barlangba tér be,
Dávid üldöztetése, Isten vezetése és időbeni szabadítás Saul csapdái között. Az 1Sámuel 23 bemutatja, hogy Dávid nem a félelem, hanem az Úr vezetése szerint cselekszik:
Dávid az Adullám barlangjában és Saul kegyetlensége Nób ellen. Az 1 Sámuel 22. fejezetben Dávid az Adullám barlangjába menekül, ahol köré gyűlnek a nyomorult, eladósodott