Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Én vagyok az az ember, aki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Bizony ellenem fordult, [ellenem] fordítja kezét minden nap.
4 Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 [Erősséget] épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette láncomat.
8 Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 Elkerítette az én utaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 Ólálkodó medve ő nekem [és] lesben álló oroszlán.
11 Utaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé célul állított engem!
13 Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.
26 Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 Porba teszi száját, [mondván]: Talán van [még] reménység?
30 Orcáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 Sőt, ha megszomorít, meg is vigasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Kicsoda az, aki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért [bűnhődik].
40 Tudakozzuk a mi utainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kíméltél.
44 Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 Sepredékké és utálattá tettél minket a népek között.
46 Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 Szemem csörgedez és nem szűnik meg, nincs pihenése,
50 Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatukat.
61 Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatukat;
62 Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Tekintsd meg leülésüket és felkelésüket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Fizess meg nekik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Adj nekik szívbeli konokságot; átkodul reájuk.
66 Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz