Jer 10:1 – 10:25,

A bálványokat és bálványimádókat az élő Isten elveszti, de a maga népét mértékkel fenyíti

  1 Halljátok meg a szót, amit az Úr szól nektek, Izrael háza!
  2 Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!
  3 Mert a népek bálványai [csupa] hiábavalóság, hiszen az erdő fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.
  4 Ezüsttel és arannyal megékesíti azt, szegekkel és pörölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.
  5 Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlük, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!
  6 Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a [te] hatalmadért!
  7 Ki ne félne tőled, nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!
  8 Mind egyig balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.
  9 Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; öltözetük kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.
  10 De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló király; az ő haragja előtt reszket a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.
  11 (Mondjátok meg hát nekik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)
  12 Ő teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcsességével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.
  13 Szavára víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.
  14 Minden ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.
  15 Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésük idején!
  16 Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség alkotója ő, és Izrael az ő örökségének pálcája; Seregek Ura az ő neve!
  17 Gyűjtsd össze a földről a te áruidat, aki erősített városban lakozol!
  18 Mert ezt mondja az Úr: Íme, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.
  19 Jaj nekem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom [mégis]: Bizony ilyen az én vereségem, és szenvedem azt!
  20 Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, aki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!
  21 Mert oktalanok voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.
  22 A hír hangja íme megjött, és nagy zúgás [kél] észak földje felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok tanyájává.
  23 Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!
  24 Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!
  25 Öntsd ki haragodat ama nemzetekre, amelyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, amelyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!