Zsolt 45:1 – 45:18
Dicsérő ének az Isten Felkentjére és annak menyasszonyára
1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről.
2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.
3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajkaidon, azért áldott meg az Isten örökké.
4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet.
5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.
6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.
7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálcája a te királyságodnak pálcája.
8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.
9 Mirrha, áloe, káciaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.
10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban.
11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.
12 Szépségedet a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát neki!
13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hízelegnek neked.
14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.
15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szüzek [vonulnak] utána, az ő társnői; neked hozzák őket.
16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.
17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön.
18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!