Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az embernél vannak az elme gondolatai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden utai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az ő maga céljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Utálatos az Úrnak minden, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek utaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útját; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.
12 Utálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyi szék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király].
14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orcájában élet van; jóakarata olyan, mint a tavaszi eső fellege.
16 Szerzeni bölcsességet, oh mennyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kívánatosabb az ezüstnél!
17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, aki megőrzi az ő útját.
18 A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság.
19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20 Aki figyelmez az igére, jót nyer; és aki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21 Aki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22 Életnek kútfeje az értelem [annak], aki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.
24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak útja.
26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.
27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;
28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.
30 Aki behunyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; aki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.
31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útjában találtatik.
32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és aki uralkodik a maga indulatján, annál, aki várost vesz meg.
33 Az [ember] keblében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a