Ézs 37:1 – 37:38

Az Assiriusok hada Ezékiás imájára egy éjszaka levágatik

  1 És lőn, hogy meghallá Ezékiás, a király, meghasogatá ruháit, gyászba öltözött, és bement az Úr házába.
  2 És elküldé Eljákimot az udvarnagyot, és Sebnát az íródeákot, és a papoknak gyászruhába öltözött véneit Ésaiáshoz, Ámós fiához, a prófétához.
  3 Kik mondának neki: Így szól Ezékiás: nyomornak, büntetésnek és káromlásnak napja e nap, mert szülésig jutottak a fiak, és erő nincs a szüléshez!
  4 Talán meghallja az Úr, a te Istened, a Rabsaké beszédeit, akit elküldött az ő ura, az asszíriai király, hogy káromolja az élő Istent, és szidalmazza azon beszédekkel, amelyeket hallott az Úr, a te Istened; és te könyörögj a maradékért, amely megvan!
  5 Így menének el Ezékiás király szolgái Ésaiáshoz.
  6 És monda nekik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái.
  7 Íme, én oly lelket adok beléje, hogy hírt hallván, térjen vissza földére, és elejtem őt fegyver által az ő földében!
  8 Rabsaké pedig visszatérvén, találá az asszíriai királyt Libna ellen harcolni, mivel hallotta volt, hogy Lákistól elindult.
  9 És meghallván Tirháka, Kús királya felől e hírt: eljött, hogy ellened harcoljon; ezt meghallván, követeket külde Ezékiáshoz, mondván:
  10 Így szóljatok Ezékiáshoz, Júda királyához: Meg ne csaljon Istened, akiben bízol, mondván: nem adatik Jeruzsálem az asszíriai király kezébe!
  11 Hiszen te hallottad, mit műveltek Asszíria királyai minden országokkal, eltörölvén azokat, és te megszabadulnál?
  12 Hát megszabadíták-e azokat a népek istenei, amelyeket eleim elpusztítának? Gózánt, Háránt, Resefet és Telassárban Eden fiait?
  13 Hol van Hamáth királya és Arphádnak királya, Sefarvaim városának királya, Héna és Ivva?
  14 És elvevé Ezékiás a levelet a követek kezéből, és olvasá azt, és felmenvén az Úr házába, kiterjeszté Ezékiás azt az Úr előtt.
  15 És könyörge Ezékiás az Úrhoz, mondván:
  16 Seregeknek Ura, Izrael Istene, ki a kerubokon ülsz! Te, csak Te vagy a föld minden országainak Istene, Te teremtéd a mennyet és a földet.
  17 Hajtsd ide Uram füledet és halljad, nyisd meg Uram szemeidet és lássad! Halld meg Szanhéribnek minden beszédeit, amelyeket üzent az élő Isten káromlására!
  18 Bizony, Uram, Asszíria királyai elpusztítottak minden országokat és azoknak földjét,
  19 És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.
  20 És most Uram, mi Istenünk! szabadíts meg minket az ő kezéből, hogy megtudják a föld minden országai, hogy Te vagy, Uram, Isten egyedül.
  21 És külde Ésaiás, Ámós fia Ezékiáshoz, mondván: Így szól az Úr, Izrael Istene: mivel hozzám könyörögtél Szanhérib miatt, Asszíria királya miatt:
  22 Ez a beszéd, amelyet az Úr felőle szól: Megutál téged, gúnyt űz belőled Sionnak szűz leánya, fejét rázza utánad Jeruzsálem leánya;
  23 Kit káromoltál és szidalmazál, és ki ellen emeltél szót, hogy oly magasra látsz? Izrael Szentje ellen!
  24 Szolgáid által megkáromlád az Urat, és ezt mondád: Temérdek szekeremmel fölmentem e hegyek magaslatára, a Libanon csúcsára, és kivágom magas cédrusait, válogatott ciprusait, és behatolok végső magaslatába és kertjének erdejébe!
  25 Én ástam és vizet ittam, és kiszáraztom lábam talpával Egyiptom minden folyóit.
  26 Hát nem hallottad-e, hogy régtől fogva én tevém ezt, az őskor napjaiban elvégzém ezt, és most előhozám, hogy puszta kőrakássá tégy erős városokat?!
  27 És lakóik elájultak és megrendültek és megszégyenültek, [és] lőnek [mint] a mező füve és gyönge zöldség, és mint a virág a háztetőn, mint szárba nem indult vetés!
  28 Ülésedet, kimentedet, bejöttödet tudom, és ellenem való haragodat.
  29 Ellenem való haragodért, és mert kevélységed fülembe jutott, vetem orrodba horgomat és szádba zabolámat, és visszaviszlek az úton, amelyen jövél!
  30 S ez legyen jelül neked: ez évben ugartermést esztek és a másik évben sarjút, és a harmadik évben vessetek, arassatok és szőlőt ültessetek, és egyétek gyümölcsét.
  31 Júda házának maradványa pedig, amely megszabadult, ismét gyökeret ver alul, és gyümölcsöt terem felül.
  32 Mert Jeruzsálemből megy ki a maradék és a maradvány Sion hegyéről; a seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt!
  33 Azért így szól az Úr Asszíria királyáról: Nem jő be e városba, nyilat sem lő reá, és nem szállja meg pajzzsal azt, és töltést sem készít ellene.
  34 Az úton, amelyen jött, visszatér, de e városba be nem jő, azt mondja az Úr.
  35 És megoltalmazom e várost, hogy megtartsam azt én magamért és szolgámért, Dávidért!
  36 Akkor kijött az Úrnak angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezret, és midőn reggel [az emberek] felköltek, íme [azok] mindnyájan holt hullák valának!
  37 Elindula azért és ment és visszatért Szanhérib, az asszíriai király, és lakozék Ninivében.
  38 És lőn, hogy mikor imádkozék, Nisróknak, az ő istenének templomában, fiai: Adramélek és Saréser levágák őt karddal; és ezek Ararát földére menekülvén, fia, Esárhaddon uralkodék helyette.