5Móz 31:1 – 31:30

Mózes búcsúzik, Józsuét rendeli utódául

  1 És méne Mózes, és ez igéket mondotta vala az egész Izraelnek;
  2 Monda pedig nekik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nekem: Nem mégy át ezen a Jordánon.
  3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, aki átmegy előtted, amint megmondotta az Úr.
  4 És akképpen cselekeszik azokkal az Úr, amiképpen cselekedett Szíhonnal és Óggal az emoreusok királyaival, és azoknak földjükkel, amelyeket elpusztított vala.
  5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen aszerint a parancsolat szerint cselekedjetek velük, amint parancsoltam nektek.
  6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hagy téged.
  7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda neki az egész Izrael szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, amely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod el azt nekik örökségül.
  8 Az Úr, ő az, aki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hagy téged: ne félj és ne rettegj!
  9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, akik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izrael minden vénjének.
  10 És megparancsolá nekik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok ünnepén;
  11 Mikor eljön az egész Izrael, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izrael előtt fülük hallására.
  12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, aki a te kapuidon belül van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét.
  13 És az ő fiaik is, akik nem tudják [még], hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mindaddig, amíg éltek azon a földön, amelyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
  14 Monda azután az Úr Mózesnek: Íme elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak neki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában.
  15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett,
  16 És monda az Úr Mózesnek: Íme te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után [jár és] paráználkodik azon a földön, amelyre bemegy, hogy [lakozzék] azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, amelyet én ő vele kötöttem.
  17 De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orcámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utoléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-e engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem?
  18 Én pedig valóban elrejtem az én orcámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, amelyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult.
  19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izrael fiait; adjad azt szájukba, hogy legyen nekem ez ének bizonyságul Izrael fiai ellen.
  20 Mert beviszem őt arra a földre, amely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet.
  21 Mikor pedig utoléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképpen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, amely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, amely felől megesküdtem vala.
  22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izrael fiait.
  23 Azután parancsola [az Úr] Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izrael fiait arra a földre, amely felől megesküdtem nekik; és én veled leszek.

A törvénykönyv átadatik a lévitáknak

  24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény igéit könyvbe:
  25 Parancsola Mózes a lévitáknak, akik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván:
  26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul;
  27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Íme most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után?
  28 Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti elöljáróitokat, hadd mondjam el ez igéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenük a mennyet és földet.
  29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, amelyet parancsoltam nektek; és utolér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával.
  30 Azután elmondá Mózes Izrael egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek igéit, mind végig.