Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik az Úrnak ünnepeit, amelyeken szent gyülekezésekre kell összegyülekeznetek. Ezek azok az én ünnepeim:
3 Hat napon át munkálkodjatok, a hetedik napon nyugodalomnak, szent gyülekezésnek szombatja van, semmi dolgot ne végezzetek: az Úrnak szombatja legyen az minden lakhelyeteken.
4 Ezek az Úrnak ünnepei, szent gyülekezések [napjai], amelyekre szabott idejükben kell összegyülekeznetek.
5 Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedikén, estennen az Úrnak páskhája.
6 E hónapnak tizenötödik napján pedig az Úr kovásztalan kenyerének ünnepe. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret.
7 Az első napon szent gyülekezéstek legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
8 Hét napon át pedig tűzáldozatot áldozzatok az Úrnak, és a hetedik napon szent gyülekezéstek [is legyen]: semmi robota munkát ne végezzetek.
9 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
10 Szólj Izrael fiainak és mondd meg nekik: Mikor bementek a földre, amelyet én adok nektek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének [első] kévéjét vigyétek a papnak.
11 Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék értetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
12 Amely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
13 Ahhoz pedig ételáldozatul két tized [efa] lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
14 [Új] kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, amíg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatát. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
15 Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
16 A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
17 A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized [efa] lisztlángból legyenek azok, kovásszal sütve, zsengékül az Úrnak.
18 A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatukkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
19 Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
20 És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránnyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
21 És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen nektek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
22 Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
23 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
24 Szólj Izrael fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen nektek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
25 Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
26 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
27 Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen nektek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
28 Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen értetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
29 Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
30 És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
31 Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
32 Ünnepek ünnepe ez nektek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilencedikének estéjén, egyik estétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.
33 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
34 Szólj Izrael fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
35 Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
36 Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolcadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és [újra] tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
37 Ezek az Úrnak ünnepei, amelyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
38 Az Úrnak szombatjain kívül, adományaitokon kívül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kívül amelyeket adni szoktatok az Úrnak,
39 Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, amikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolcadik napon is nyugodalom napja [legyen].
40 És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgallyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
41 Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
42 Sátorokban lakjatok hét napig, minden bennszülött sátorokban lakjék Izraelben.
43 Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izrael fiait, amikor kihoztam őket Egyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
44 És szóla Mózes Izrael fiainak az Úrnak ünnepei felől.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: Apcs 9:1 – 9:43 Saul megtérése és első élményei
Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. Apcs 8:1 – 8:40 Saul az anyaszentegyházat pusztítja 1 Saulus
És negyven esztendő elteltével megjelenék neki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. Apcs 7:1 – 7:60 István első vértanú prédikációja, elragadtatása