Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag,
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Júda fiai [ezek]: Pérec, Khecrón, Kármi, Húr és Sobál.
2 Reája pedig, a Sobál fia nemzé Jáhátot; Jáhát nemzé Ahumáit és Lahádot; ezek a Sorateusok háznépei.
3 Ezek Etám atyjától valók: Jezréel, Jisma, Jidbás; és az ő húgoknak neve Haslelponi.
4 Pénuel pedig Gedor atyja, és Ezer Húsa atyja. Ezek Efrata elsőszülöttének, Húrnak fiai, aki Bethlehem atyja vala.
5 Ashúrnak pedig, a Tékoa atyjának volt két felesége, Heléa és Naára.
6 És Naára szülé neki Ahuzámot, Héfert, Teménit és Ahastárit. Ezek a Naára fiai.
7 Heléa fiai: Séret, Jésohár, Etnán [és Kóc].
8 Kóc pedig nemzé Hánubot, Hásobébát és Ahárhel háznépét, aki Hárumnak fia vala.
9 Jábes pedig testvéreinél tiszteletreméltóbb vala, és azért nevezé őt az ő anyja Jábesnek, mondván: Mivelhogy fájdalommal szülém őt.
10 És Jábes az Izrael Istenét hívá segítségül, mondván: Ha engem megáldanál és az én határomat megszélesítenéd, és a te kezed én velem lenne, és engem minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy bút ne lássak! És megadá Isten neki, amit kért vala.
11 Kélub pedig, a Súkha testvére, nemzé Méhirt; ez az Eston atyja.
12 Eston nemzé Béth-Rafát, Paseákhot, Tehinnát, Ir-Náhás atyját. Ezek a Rékától való férfiak.
13 Kénáz fiai: Othniel és Serája; Othniel fia: Hatát.
14 Meonótai nemzé Ofrát; Serája pedig nemzé Joábot, a Gé-harasimbeliek atyját, mert mesteremberek valának.
15 Káleb fiai, ki Jefunné fia vala: Iru, Ela és Naám; és Ela fiai; és Kénáz.
16 Jéhalélel fiai: Zif, Zifa, Tirja és Asárel.
17 Ezra fiai: Jéter, Méred, Efer és Jálon; és szülé Mirjámot, Sammait és Isbát, Estemóa atyját.
18 Ennek felesége pedig, Jehudéja szülé Jéredet, a Gedor atyját és Hébert, a Szókó atyját, Jékuthielt, a Zánoah atyját; ezek Bithiának, a fáraó leányának fiai, akit Méred elvett vala.
19 Hódia nevű feleségének pedig fiai, ki Nahamnak, Keila atyjának nővére vala: Hagármi és a maakátbeli Estemóa.
20 Simon fiai: Amnon, Rinna, Benhanán és Thilon. Isi fiai: Zohét és Benzohét.
21 Júda fiának, Sélának fiai: Er, Léka atyja, és Laáda, Marésa atyja, és a gyapotszövők háznépe Béth-Asbeában;
22 És Jókim és Kozeba lakosai, és Joás és Saráf, akik Moáb urai voltak, és Jásubi, Léhem. De [ezek már] régi dolgok.
23 Ezek voltak a fazekasok, és Netaimban és Gederában laktak. A királlyal laktak ott, az ő dolgáért.
24 Simeon fiai: Némuel, Jámin, Járib, Zérah, Saul;
25 Kinek fia Sallum, kinek fia Mibsám, kinek fia Misma.
26 Misma fiai: Hammúel az ő fia, Zakkur az ő fia, Simi az ő fia;
27 Siminek tizenhat fia és hat leánya volt; de testvéreinek nem volt sok fia, s általában háznépük nem volt oly népes, mint Júda fiaié.
28 Lakoznak vala pedig Beersebában és Móladában és Hacar-Suálban.
29 Bilhában, Ecemben és Toládban,
30 Bétuelben, Hormában és Ciklágban,
31 Beth-Markabótban, Hacar-Szuszimban, Beth-Biriben és Saáraimban; ezek valának az ő városaik mindaddig, míg Dávid királlyá lett.
32 Faluik pedig [ezek]: Etám, Ain, Rimmon, Tóken és Asán, öt város;
33 És mindazok a falvaik, amelyek e városok körül voltak Bálig; ezek valának lakóhelyeik és nemzetségeik:
34 Mesobáb, Jámlek és Jósa, Amásia fia.
35 És Jóel és Jéhu, a Jósibia fia, ki Serája fia, ki Asiel fia [vala];
36 És Eljoénai, Jaákoba, Jésohája, Asája, Adiel, Jesiméel és Benája.
37 Ziza, a Sifi fia, ki Alon fia, ki Jedája fia, ki Simri fia, ki Semája fia.
38 Ezek a névszerint felsoroltak voltak a főemberek nemzetségükben, akik igen elszaporodtak volt atyjuk házában,
39 Azért elindulának Gedor felé, hogy a völgy keleti részére [menjenek] és ott barmaiknak legelőt keressenek.
40 Találának is zsíros és jó legeltető helyet az a föld pedig tágas, nyugodalmas és békességes, mert Khámból valók laktak ott azelőtt.
41 Elmenvén pedig e névszerint megnevezettek Ezékiásnak, a Júda királyának idejében, lerombolták sátoraikat, és a maonitákat, akiket ott találtak, kiirtották mind e mai napig, s helyükbe letelepedének, mivel ott barmaik számára legelőhelyeket [találtak].
42 És közülük, a Simeon fiai közül, [némelyek] elmenének a Seir hegyére, úgymint ötszázan, akiknek elöljáróik az Isi fiai, Pelátja, Nehárja, Refája és Uzriel voltak.
43 És valakik az Amálek nemzetségéből megmaradtak vala, mind levágák azokat, és ott letelepedének mind e mai napig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a