Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Íme, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha béklyókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtukra adja cselekedetüket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtuk].
10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak neki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkük, és életük a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülüket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, ahol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva.
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-e valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, amely népeket mozdít ki helyükből.
21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Íme, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, aki úgy tanítson, mint ő?
23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, amelyről énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Íme, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 Amelyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sőt értheti-e valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Íme, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ad eledelt bőségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A dániták bálványlopása és az önkényes hódítás. Bírák 18 a Dán törzsének vándorlását és erőszakos terjeszkedését mutatja be, akik nem elégednek meg Istentől rendelt örökségükkel.
Míká bálványai és az önkényes istentisztelet veszélye. Bírák 17 Míká történetén keresztül mutatja be, milyen gyorsan eltorzul az Isten-tisztelet, amikor az ember saját elképzelései szerint
Sámson bukása, Delila árulása és az utolsó könyörgő erő. Bírák 16 Sámson bukásának fejezeteként mutatja be, hogyan válik a sorozatos erkölcsi engedmények következményekké. Sámson először