Ézs 65:1 – 65:25

Az Úr felelete: a pogányoknak és Izráel maradékának felvétetése

  1 Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett.
  2 Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán;
  3 A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jó illatot,
  4 Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban,
  5 Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jöjj hozzám, mert szent vagyok neked; e [nép] füst az orromban és szüntelen égő tűz.
  6 Íme, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblükben:
  7 Vétkeitekért és atyáitok vétkeiért mind együtt, szól az Úr, akik hegyeken tettek jó illatot és halmokon csúfoltak engemet meg, és visszamérem először jutalmukat keblükre.
  8 Így szól az Úr: Mint amikor mustot lelnek a fürtben, ezt mondják: ne veszesd el, mert áldás van benne, ekként cselekszem szolgáimért, és nem vesztek mindent el!
  9 És nevelek Jákóbból magot, és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen, és bírják azt választottaim, és szolgáim lakjanak ott!
  10 És lesz Sáron nyájak legelőjévé, és Ákhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett.
  11 Ti pedig, akik az Urat elhagyátok, akik szent hegyemről elfeledkezétek, ti, kik Gádnak asztalt készítetek, és Meninek italáldozatot töltötök,
  12 Titeket én a kard alá számlállak, és mindnyájan leborultok megöletésre: mert hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és amit nem szerettem, azt választottátok.
  13 Azért így szól az Úr Isten: Íme, szolgáim esznek, ti pedig éheztek, íme, szolgáim isznak, ti pedig szomjúhoztok, íme, szolgáim örvendnek, de ti megszégyenültök!
  14 Íme, szolgáim vigadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;
  15 És átok gyanánt hagyjátok itt neveteket az én választottaimnak, és megöl titeket az Úr Isten, és szolgáit más névvel nevezi,
  16 Hogy aki magát áldja e földön, áldja magát az igaz Istenben, és aki esküszik e földön, esküdjék az igaz Istenre, mert elfeledvék a régi nyomorúságok, és mert elrejtvék szemeim elől.
  17 Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak;
  18 Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, amelyeket én teremtek; mert íme, Jeruzsálemet vigassággá teremtem, és az ő népét örömmé.
  19 És vigadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava!
  20 Nem lesz ott többé [csupán néhány] napot ért gyermek, sem vén ember, aki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg.
  21 Házakat építnek és bennük lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét.
  22 Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly [hosszú] lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim.
  23 Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velük [megmaradnak].
  24 És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.
  25 A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.