Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; kerubokon ül, remegjen a föld!
2 Nagy az Úr a Sionon, és magasságos ő minden nép felett.
3 Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, – szent az!
4 És tisztesség a királynak, aki szereti a jogosságot! Te megerősítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.
5 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő lábainak zsámolya elé; szent ő!
6 Mózes és Áron az ő papjaival, és Sámuel az ő nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá őket.
7 Felhő-oszlopban szólt vala hozzájuk; megőrizték az ő bizonyságtételét és rendeletét, amelyet adott vala nekik.
8 Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad őket, kegyelmes Isten voltál hozzájuk; de bosszúálló az ő hiábavalóságaik miatt.
9 Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az ő szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Józsué búcsúbeszéde: maradjatok hűségesek az Úrhoz Józsué élete végéhez közeledve összegyűjti Izráel véneit, fejedelmeit és bíráit, hogy utolsó tanácsot adjon nekik. Emlékezteti őket arra, hogy
A Jordánnál épített oltár félreértése, a testvéri egység próbája és a tanúbizonyság igazsága. Józsué 22-ben Józsué békességgel elbocsátja Rúben, Gád és Manassé fél törzsének harcosait,
A léviták városai, Isten gondviselése és az ígéretek teljes beteljesedése. Józsué 21 arról szól, hogy a léviták – akiknek nem egy összefüggő törzsi területük van