Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Joákim idejében jött fel Nabukodonozor, Babilónia királya, és Joákim szolgája lett három esztendeig; de [azután] elfordult és elpártolt tőle.
2 És ráküldé az Úr a káldeusok seregeit, a szíriabeliek seregeit, a moábiták seregeit és az Ammon fiainak seregeit, és ráküldte őket Júdára, hogy elveszessék őt az Úr beszéde szerint, amelyet szólott szolgái, a próféták által.
3 Csak az Úr beszéde szerint történt ez Júdán, hogy elvesse őt a maga orcája elől Manasse bűneiért, mind aszerint, amint cselekedett vala;
4 És az ártatlan vérért is, amelyet kiontott, és hogy betöltötte volt Jeruzsálemet ártatlan vérrel; ezért nem akart az Úr megbocsátani neki.
5 Joákimnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
6 És elaluvék Joákim az ő atyáival, és az ő fia, Joákin uralkodék helyette,
7 És Egyiptom királya többé nem jött ki az ő földéből; mert Babilónia királya mindent elvett, ami csak az egyiptomi királyé volt, Egyiptom folyóvizétől az Eufrátesz folyóvizéig.
8 Tizennyolc esztendős volt Joákin, mikor királlyá lett, és három hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Nékhusta, a jeruzsálembeli Elnatán leánya.
9 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint az ő atyja cselekedett volt.
10 Ebben az időben jöttek fel Nabukodonozornak, Babilónia királyának szolgái Jeruzsálem ellen, és szállották meg a várost.
11 [Maga] Nabukodonozor, Babilónia királya is feljött a város ellen, amelyet már az ő szolgái megszállottak volt.
12 És kiment Joákin, a Júda királya Babilónia királyához az ő anyjával, szolgáival, hadnagyaival és udvariszolgáival együtt, de fogságra vetette őt Babilónia királya az ő uralkodásának nyolcadik esztendejében.
13 És elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét, és összevagdalt minden arany edényt, amelyet Salamon, az Izrael királya csináltatott volt az Úr templomában, amint az Úr megmondotta volt.
14 És elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot, az összes mesterembereket és lakatosokat, [úgy hogy] a föld szegény népén kívül senki sem maradt ott.
15 És elhurcolta Joákint is Babilóniába, és a király anyját, és a király feleségeit és udvariszolgáit, és az ország erős vitézeit fogságba hurcolta Jeruzsálemből Babilóniába;
16 És az összes előkelő férfiakat, hétezret, és a mesterembereket és a lakatosokat, ezret, és az összes erős, harcra termett férfiakat fogva vitte Babilóniába Babilónia királya.
17 És Babilónia királya Mattaniát, nagybátyját, tette ő helyette királlyá, és nevét Sédékiásra változtatta.
18 Huszonegy esztendős volt Sédékiás, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Hamutál, a Libnából való Jeremiás leánya.
19 És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt mind aszerint, amint Joákim cselekedett volt;
20 Mert az Úr haragja miatt történt ez így Jeruzsálemmel és Júdával, míg csak el nem vetette őket az ő orcája elől. Sédékiás azonban elpártolt Babilónia királyától.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és