Jóel 3:1 – 3:21

Isten megítéli az ő népe ellenségeit

  1 Mert íme, azokon a napokon és abban az időben, amikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
  2 Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velük, az én népemért és örökségemért, az Izraelért, amelyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;
  3 Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
  4 Sőt nektek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajon bosszút állani [jöttök]-e reám? Ha bosszút akarnátok rajtam állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!
  5 Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
  6 És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, hogy messze vessétek őket határaiktól:
  7 Íme, kiindítom őket a helyből, ahova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.
  8 És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert [ezt] végezte az Úr.
  9 Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harcra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
  10 Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg [is]: Hős vagyok!
  11 Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
  12 Serkenjenek fel és jöjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök [törvényt], hogy megítéljek minden népeket.
  13 Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!
  14 Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
  15 A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket;
  16 Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége!
  17 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, és idegenek nem vonulnak át többé rajta.
  18 És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.
  19 Egyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.
  20 De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.
  21 És kitisztítom vérükből, amelyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!