Préd 3:1 – 3:22

Minden emberi cselekvésnek megvan az ideje, amit Isten tesz, az megáll

  1 Mindennek rendelt ideje [van], és ideje [van] az ég alatt minden akaratnak.
  2 Ideje [van] a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett.
  3 Ideje [van] a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
  4 Ideje [van] a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
  5 Ideje [van] a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
  6 Ideje [van] a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
  7 Ideje [van] a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
  8 Ideje [van] a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
  9 Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik?
  10 Láttam a foglalatosságot, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy fáradozzanak benne.
  11 Mindent szépen csinált az ő idejében, e világot is adta az [emberek] elméjébe, csakhogy úgy, hogy az ember meg nem foghatja [mindazt] a dolgot, amit az Isten cselekszik kezdettől fogva mindvégig.
  12 Megismertem, hogy nem tehetnek jobbat, mint hogy örvendezzen [ki-ki], és hogy [a maga] javát cselekedje az ő életében.
  13 De még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.
  14 Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.
  15 Ami [most] történik, régen megvan, és ami következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, ami elmúlt.

Féld az Istent és elégedjél meg a magad részével!

  16 Láttam annak felette a nap alatt, hogy az ítéletnek helyén hamisság, és az igazságnak helyén latorság van.
  17 És mondék magamban: az igazat és a hamisat megítéli az Isten; mert minden [ember] akaratának ideje van, és minden dolognak ő nála.
  18 Így szólék azért magamban: az emberek fiai miatt [van ez így], hogy kiválogassa őket az Isten, és hogy meglássák, hogy ők magukban véve az oktalan állatok[hoz hasonlók].
  19 Az emberek fiainak vége hasonló az oktalan állatnak végéhez, és egyenlő végük van azoknak; amint meghal egyik, úgy meghal a másik is, és ugyanazon egy lélek van mindenikben; és az embernek nagyobb méltósága nincs az oktalan állatoknál, mert minden hiábavalóság.
  20 Mindenik ugyanazon egy helyre megy; mindenik a porból való, és mindenik porrá lesz.
  21 Vajon kicsoda vette eszébe az ember lelkét, hogy felmegy-e; és az oktalan állat lelkét, hogy a föld alá megy-e?
  22 Azért úgy láttam, hogy semmi sincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen az ő dolgaiban, mivelhogy ez az ő része [e világban]: mert ki hozhatja őt [vissza], hogy lássa, mi lesz ő utána?