Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Áronnak és mondd meg neki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.
3 És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
4 A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mű az; ama forma szerint, amelyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.
5 Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:
6 Vedd a lévitákat Izrael fiai közül, és tisztítsd meg őket.
7 Így cselekedjél pedig velük, hogy megtisztítsad őket: hintsd reájuk a tisztulás vizét, és az egész testüket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.
8 Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bűnért való áldozatul.
9 Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyűjtsd egybe Izrael fiainak egész gyülekezetét.
10 Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izrael fiai tegyék kezeiket a lévitákra.
11 Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr előtt, Izrael fiai részéről, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.
12 A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.
13 És állassad a lévitákat Áron elé, és az ő fiai elé, és lóbáld meg őket áldozatul az Úrnak.
14 És válaszd külön a lévitákat Izrael fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim.
15 És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg őket, és lóbáld meg őket áldozatul.
16 Mert bizony nekem adattak ők Izrael fiai közül; mind azok helyett, akik az ő anyjuk méhét megnyitják; Izraelnek elsőszülöttei [helyett] vettem őket magamnak.
17 Mert enyém minden elsőszülött Izrael fiai között, emberből és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsőszülöttet Egyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.
18 A lévitákat pedig minden elsőszülött helyett vettem magamnak Izrael fiai között.
19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az ő fiainak Izrael fiai közül, hogy Izrael fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izrael fiaiért, és ne legyen Izrael fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izrael fiai.
20 Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izrael fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; amint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, mindazt úgy cselekedék ő velük Izrael fiai.
21 És megtisztíták magukat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá őket Áron áldozatul az Úr előtt, és engesztelést szerze nekik Áron, hogy tisztákká tegye őket.
22 Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az ő szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron előtt és az ő fiai előtt; amiképpen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felől, akképpen cselekedének velük.
23 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
24 Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendős korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.
25 Ötven esztendős korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.
26 Hanem segítse az ő atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az ő tisztükben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. Ekképpen cselekedjél a lévitákkal az ő szolgálatukban.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és