Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, akiknek földjét neked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban:
2 Válassz ki magadnak három várost a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy örököljed azt.
3 Készítsd meg magadnak az utat [azokhoz], és osszad három részre a te országod határát, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön.
4 Ez pedig a gyilkos törvénye, aki oda menekül, hogy élve maradjon: Aki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt;
5 Aki [például] elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon.
6 Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú lesz, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt.
7 Azért én parancsolom neked, mondván: Három várost válassz magadnak.
8 Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, amint megesküdt a te atyáidnak, és neked adja mind az egész földet, amelynek megadását megígérte volt a te atyáidnak;
9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, amit én ma parancsolok neked, [tudniillik], hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ő utain minden időben): akkor e háromhoz szerezz még három várost.
10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad.
11 De hogyha lesz valaki, aki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül:
12 Akkor az ő városának vénei küldjenek [embereket], és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon.
13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izraelből, hogy jól legyen dolgod.
14 A te felebarátodnak határát el ne told, amely határt az ősök vetettek a te örökségedben, amelyet örökölni fogsz azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, hogy bírjad azt.
15 Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.
16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elő, hogy pártütéssel vádolja őt:
17 Akkor álljon az a két ember, akiknek ilyen perük van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, akik abban az időben lesznek;
18 És a bírák vizsgálják meg jól [a dolgot], és ha hazug tanú lesz a tanú, aki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen:
19 Úgy cselekedjetek azzal, amint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt;
20 Hogy akik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot.
21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. Tit 2:1 – 2:15 Különböző állapotúak
Mert szükséges, hogy a püspök feddhetetlen legyen, mint Isten sáfára; nem akaratos, nem haragos, nem részeges, nem verekedő, nem rút nyerészkedő; Tit 1:1 – 1:16
Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják