5Móz 32:1 – 32:52

Mózes éneke

  1 Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
  2 Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
  3 Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
  4 Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő útja igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!
  5 Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a maguk gyalázata; romlott és elvetemült nemzedék.
  6 Így fizettek-e az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-e ő, aki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.
  7 Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti neked, a te véneidet és megmondják neked!
  8 Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint,
  9 Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób neki sorssal jutott öröksége.
  10 Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;
  11 Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettük szárnyait, felveszi őket, [és] tollain emeli őket:
  12 Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.
  13 A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;
  14 Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.
  15 És meghízott Jesurun, és rugódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.
  16 Idegen [istenek]kel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.
  17 Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, akiket nem ismertek; újaknak, akik csak most támadtak, akiket nem rettegtek a ti atyáitok.
  18 A Kősziklát, aki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, aki nemzett téged.
  19 Látta ezt az Úr és megutálta bosszúságában az ő fiait és leányait.
  20 És monda: Elrejtem orcámat előlük, hadd látom, mi lesz a végük? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség!
  21 Azzal ingereltek ők, ami nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, ami nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.
  22 Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.
  23 Veszedelmeket halmozok reájuk, nyilaimat mind rájuk fogyasztom.
  24 Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől – a vadak fogait is rájuk bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.
  25 Kívül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szüzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.
  26 Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetüket az emberek közül.
  27 Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! –
  28 Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennük értelem.
  29 Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük!
  30 Miképpen kergethetne egy ezret, és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha az ő Kősziklájuk el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!
  31 Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájuk; ellenségeink is megítélhetik!
  32 Mert az ő szőlőjük Szodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.
  33 Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.
  34 Nincsen-e ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?
  35 Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmük napja, és siet, ami rájuk vár!
  36 Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.
  37 És ezt mondja: Hol az ő istenük? a Kőszikla, amelyben bizakodtak?
  38 Akik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!
  39 Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, aki kezemből megszabadítson.
  40 Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!
  41 Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.
  42 Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!
  43 Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!
  44 Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden igéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.
  45 És mikor végig elmondá Mózes mind ez igéket az egész Izraelnek,
  46 Monda nekik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az igéket, amelyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden igéjét;
  47 Mert nem hiábavaló ige ez nektek; hanem ez a ti életetek, és ez ige által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, amelyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.
  48 És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  49 Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, amely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, amelyet én Izrael fiainak adok örökségül.
  50 És halj meg a hegyen, amelyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, amiképpen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;
  51 Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izrael fiai között a versengésnek vizénél, a Cin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izrael fiai között.
  52 Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, amelyet én adok Izrael fiainak, oda nem mégy be.