Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek után megveré Dávid a filiszteusokat, és megalázá őket: és elfoglalá Dávid a filiszteusok kezéből Méteg Ammát.
2 És megveré a moábitákat [is,] és kötéllel méré meg őket, lefektetvén őket a földre; két kötéllel méré azokat, akik megölendők, és egy teljes kötéllel azokat, akik életben hagyandók valának; és a moábiták Dávidnak adófizető szolgái lőnek.
3 Megveré Dávid Hadadézert is, Réhóbnak fiát, Cóbának királyát, mikor elméne, hogy hatalmát kiterjessze [az Eufrátesz] folyó vizéig.
4 És foglyul ejtett Dávid közülük ezer és hétszáz lovagot, és húszezer gyalog embert; és inaikat elvagdaltatá Dávid minden szekeres [lovak]nak és [csak] száz szekérbe [valót] hagyott meg közülük.
5 Eljövének pedig a szíriabeliek Damaszkuszból, hogy megsegítsék Hadadézert, Cóbának királyát; és levága Dávid a szíriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6 És helyeze Dávid állandó sereget a damaszkuszi Szíriába; és a szíriabeliek Dávidnak adófizető szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot valahová megyen vala.
7 És elvevé Dávid az arany pajzsokat is, melyek Hadadézer szolgáin valának, és bevivé azokat Jeruzsálembe.
8 Hoza annak felette Dávid király a Hadadézer városaiból, Bétákhból és Berótaiból felette igen sok rezet.
9 Mikor pedig meghallá Tói, Hamát királya, hogy megverte Dávid Hadadézernek minden seregeit;
10 Küldé Tói Jórámot, az ő fiát Dávid királyhoz, hogy békességesen köszöntse őt, és áldja, hogy harcolt Hadadézer ellen és megverte őt (mert Hadadézer Tóival is hadakozik vala). És a [Tói fia] kezében aranyból, ezüstből és rézből való edények valának,
11 Melyeket Dávid király az Úrnak szentele, azzal az ezüsttel és arannyal együtt, amelyet [az Úrnak] szentele mind ama népektől, akiket meghódoltatott;
12 A szíriabeliektől, moábitáktól, az Ammon fiaitól, a filiszteusoktól, az amálekitáktól és a Réhób fiától, Hadadézertől, Cóbának királyától nyert prédából.
13 És hírnevet szerze Dávid, amikor visszatért, miután a szíriabelieket leverte a sós völgyben, tizennyolcezret.
14 Az Idumeusok közé is állandó sereget rendele, egész Idumeába állandó sereget rendele, és az Idumeusok mind Dávid szolgái lettek. És megoltalmazá az Úr Dávidot, valahová megyen vala.
15 Uralkodék azért Dávid az egész Izraelen, és szolgáltat vala Dávid az egész nép között ítéletet és igazságot.
16 Fővezére volt Joáb, Sérujának fia, Jósafát pedig, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
17 Sádók pedig, Akhitóbnak fia, és Akhimélek, Abjátárnak fia papok valának, és Sérája íródeák.
18 Benája Jéhójadának fia, a kereteusok és peleteusok [elöljárója], a Dávid fiai pedig fők valának.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te