És ő monda: Mondom neked Péter: Ma nem szól addig a kakas,
És ő monda: Mondom neked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. Luk 22:1 – 22:71
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Grádicsok éneke.; A mélységből kiáltok hozzád, Uram!
2 Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmesek könyörgő szavamra!
3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!
4 Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!
5 Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő ígéretében.
6 [Várja] lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.
7 Bízzál Izrael az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!
8 Meg is szabadítja ő Izraelt minden ő bűnéből.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És ő monda: Mondom neked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. Luk 22:1 – 22:71
Láta pedig egy szegény özvegy asszonyt is, hogy abba két fillért vete. Luk 21:1 – 21:38 A szegény özvegy két fillére 1 És mikor feltekintett,
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók