Zsolt 88:1 – 88:19

Könyörgés a kemény kísértésben és halálos veszedelemben

  1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az ezrahita Hémán tanítása.
  2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:
  3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
  4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
  5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
  6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, akik koporsóban feküsznek, akikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.
  7 Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
  8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
  9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, utálattá tettél előttük engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
  10 Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád terjengetem kezeimet.
  11 Avagy a holtakkal teszel-e csodát? Felkelnek-e vajon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
  12 Beszélik-e a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a pusztulás helyén?
  13 Megtudhatják-e a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?
  14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
  15 Miért vetsz el hát Uram engem, [és] rejted el orcádat én tőlem?
  16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
  17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid elemésztettek engem.
  18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
  19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – sötétség.