1Kir 8:1 – 8:66

A templom felszentelése és Salamon imája

  1 Akkor összegyűjté Salamon az Izrael véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izrael fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék a Dávid városából, mely a Sion.
  2 És felgyűlének Salamon királyhoz az Izrael minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a hetedik hónap.
  3 Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izrael vénei: felvevék a papok a ládát,
  4 És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok és a léviták.
  5 És Salamon király és az Izrael egész gyülekezete, amely ő hozzá gyűlt, [megyen vala] ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
  6 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a kerubok szárnyai alá.
  7 Mert a kerubok kiterjesztik vala szárnyaikat a láda helye felett, és befedik vala a kerubok a ládát és annak rúdjait felülről.
  8 És a rudak olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kívül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.
  9 És nem volt egyéb a ládában, mint csak a két kőtábla, amelyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izrael fiaival, mikor kijövének Egyiptom földéből.
  10 Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát,
  11 Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatukban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.
  12 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben.
  13 Építve építettem házat neked lakásul; helyet, ahol örökké lakjál.
  14 Azután megfordult a király, és megáldá Izrael egész gyülekezetét és az Izrael egész gyülekezete felállott.
  15 És monda: Áldott legyen az Úr, Izraelnek Istene, aki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:
  16 Attól a naptól fogva, amelyen kihoztam az én népemet, az Izraelt Egyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izrael minden nemzetségei közül, hogy ott nekem házat építenének, amelyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izrael felett.
  17 És ámbár az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izrael Istene nevének;
  18 De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
  19 Mégis nem te építesz házat nekem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.
  20 És beteljesíté az Úr az ő beszédét, amelyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izrael királyi székébe, amiképpen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izrael Istene nevének.
  21 És helyet szerzettem ott a ládának, amelyben az Úrnak szövetsége vagyon, amelyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Egyiptom földéből.
  22 És oda állott Salamon az Úr oltára elé, az Izrael egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,
  23 És monda: Uram, Izrael Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, aki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, akik te előtted teljes szívvel járnak;
  24 Aki megtartottad azt, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál neki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, amint e mai napon [megtetszik].
  25 Most azért Uram, Izrael Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, ezt mondván: A te [magodból] [való] férfiú el nem fogy én előttem, aki az Izrael királyi székébe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy én előttem járjanak, amint te én előttem jártál.
  26 Most teljesítsd be, Izrael Istene, a te szavaidat, amelyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
  27 Vajon gondolható-e, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Íme az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.
  28 De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a dicséretet és az imádságot, amellyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;
  29 Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, amely felől azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, amellyel könyörög a te szolgád e helyen.
  30 És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izraelnek könyörgését, akik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
  31 Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
  32 Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék amit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén neki az ő igazsága szerint.
  33 Mikor megverettetik a te néped, az Izrael, az ő ellenségeitől, mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és neked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:
  34 Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izraelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál az ő atyáiknak.
  35 Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnükből, mert te szorongatod őket:
  36 Te hallgasd meg őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izraelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, amelyen járjanak; és adj esőt a te földedre, amelyet örökségül adtál a te népednek.
  37 Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájuk:
  38 Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izrael, ha elismeri ki-ki az ő szívére [mért] csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
  39 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.
  40 Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, amelyet adtál a mi atyáinknak.
  41 Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;
  42 (Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), és eljövén imádkozánd e házban:
  43 Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izrael; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem.
  44 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, [fordulván] az úton e város felé, amelyet te magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek:
  45 Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságukat és könyörgésüket, és szerezz nekik igazságot.
  46 Ha te ellened vétkezéndenek, – mert nincsen ember, aki ne vétkeznék – és megharagudván reájuk, ellenség kezébe adod, és fogva elviszik őket azok, akiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;
  47 És eszükre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek neked azoknak földjükön, akiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
  48 És megtéréndenek te hozzád teljes szívükből és lelkükből, az ő ellenségüknek földében, akik őket fogva elvitték, és imádkozándanak hozzád az ő földjüknek útja felé [fordulva], amelyet adtál az ő atyáiknak, [és] e város felé, amelyet magadnak választottál, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem:
  49 Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságukat és könyörgésüket, és szerezz nekik igazságot;
  50 És légy kegyelmes a te néped iránt, akik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, amelyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nekik azok előtt, akik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtuk;
  51 Mert ők a te néped és örökséged, akiket kihoztál Egyiptomból, a vaskemence közepéből,
  52 Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izraelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
  53 Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül a földnek minden népei közül; amiképpen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Egyiptomból, Uram Isten!
  54 És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszűnék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.
  55 És felállván megáldá az Izrael egész gyülekezetét, fennszóval ezt mondván:
  56 Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az ő népének, az Izraelnek, minden ő beszéde szerint, csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, amelyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.
  57 Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, amiképpen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,
  58 Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő utaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, amelyeket a mi atyáinknak parancsolt.
  59 És ezek a szavak, amelyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izraelnek, minden időben,
  60 Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy [csak] az Úr az Isten, és hogy ő kívülötte nincsen [más].
  61 És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképpen e mai napon.
  62 És a király és az egész Izrael ő vele, áldozatokat áldozának az Úr előtt.
  63 És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, amelyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, százhúszezer juhot. És ekképpen szentelék fel az Úr házát a király és az Izrael minden fiai.
  64 Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
  65 És Salamon ünnepet szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izrael; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Egyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, [azaz] tizennégy napig.
  66 És a nyolcadik napon elbocsátá a népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, amelyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, Dáviddal, és az Izraellel, az ő népével.