Jer 18:1 – 18:23

Megtérés megtart, megkeményedés elveszt

  1 Az a beszéd, amelyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:
  2 Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!
  3 Lemenék azért a fazekas házába, és íme ő edényt készít vala a korongon.
  4 És elromla az edény, amelyet ő készít vala [és amely] mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, amint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.
  5 És szóla az Úr nekem, mondván:
  6 Vajon nem cselekedhetem-e veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izrael háza? ezt mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izrael háza!
  7 Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:
  8 De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam.
  9 És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;
  10 De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam.
  11 Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Íme, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, ki-ki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg utaitokat és cselekedeteiteket!
  12 Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.
  13 Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen utálatosan cselekedett Izrael leánya!
  14 Elhagyja-e a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajon kiszáríthatók-e a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?
  15 Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő utaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;
  16 Hogy pusztasággá tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy aki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.
  17 Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, háttal és nem arccal nézek reájuk az ő pusztulásuk napján.
  18 Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!
  19 Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát [is] halld meg!
  20 Hát rosszal fizetnek-e a jóért, hogy [ők] vermet ásnak nekem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javukra beszéljek, hogy elfordítsam róluk haragodat.
  21 Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harcon.
  22 Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájuk hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.
  23 Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orcád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velük!