Ján 4:1 – 4:54

Krisztus beszélgetése a samaritánus nővel

  1 Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
  2 (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
  3 Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
  4 Samárián kell vala pedig általmennie.
  5 Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, amelyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
  6 Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
  7 Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda neki Jézus: Adj innom!
  8 Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
  9 Monda azért neki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, aki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
  10 Felele Jézus és monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, aki ezt mondja neked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna neked élő vizet.
  11 Monda neki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
  12 Avagy nagyobb vagy-e te a mi atyánknál, Jákóbnál, aki nekünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
  13 Felele Jézus és monda neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
  14 Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
  15 Monda neki az asszony: Uram, add nekem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jöjjek ide meríteni!
  16 Monda neki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jöjj ide!
  17 Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda neki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
  18 Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
  19 Monda neki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
  20 A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádkozni kell.
  21 Monda neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljő az óra, amikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
  22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az üdvösség a zsidók közül támadt.
  23 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
  24 Az Isten lélek: és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
  25 Monda neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (aki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nekünk mindent.
  26 Monda neki Jézus: Én vagyok az, aki veled beszélek.
  27 Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
  28 Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
  29 Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nekem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-e a Krisztus?
  30 Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
  31 Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
  32 Ő pedig monda nekik: Van nekem eledelem, amit egyem, amit ti nem tudtok.
  33 Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-e neki valaki enni?
  34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
  35 Ti nem azt mondjátok-e, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
  36 És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
  37 Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
  38 Én annak az aratására küldtelek titeket, amit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
  39 Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, aki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nekem, amit cselekedtem.
  40 Amint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
  41 És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
  42 És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ üdvözítője, a Krisztus.
  43 Két nap múlva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
  44 Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
  45 Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, amit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
  46 Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, ahol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, akinek a fia beteg vala.
  47 Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
  48 Monda azért neki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
  49 Monda neki a királyi ember: Uram, jöjj, mielőtt a gyermekem meghal.
  50 Monda neki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, amit Jézus mondott neki, és elment.
  51 Amint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának neki, mondván, hogy: A te fiad él.
  52 Megtudakozá azért tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett vala; és mondának neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
  53 Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá neki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
  54 Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.