Préd 9:1 – 9:23
Meg ne tévesszen a kegyeseknek és gonoszoknak külső egyformasága
1 Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, amely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):
2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.
4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, aki áldozik, mind aki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint aki féli az esküvést.
5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjük van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjükben minden bolondság van, amíg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek].
6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett.
8 Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.
Élvezd vidáman Isten adományait és tedd, ami rád bízatott!
9 No azért egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid!
10 A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.
11 Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, amelyeket [Isten] adott neked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálódol a nap alatt.
12 Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.
13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek.
14 Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel.
A bölcsesség diadalt ül
15 Ezt is bölcsességnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt.
16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt], és abban kevés ember [volt], és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített.
17 És találtatott abban [egy] szegény ember, aki bölcs volt, és az ő bölcsességével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.
18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcsesség az erősségnél; de a szegénynek bölcsessége utálatos, és az ő beszédeit nem hallgatják meg.
19 A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
20 Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el.
Bölcsesség és bolondság a fő- és közrendeknél
21 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképpen] hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
22 A bölcs embernek szíve az ő jobb kezénél [van]; a bolondnak pedig szíve bal kezénél.
23 A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.
1 Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak [minden] fáradságot, amely e földön történik, (mert sem éjjel, sem nappal [az emberek] szeme álmot nem lát):
2 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.
3 Mert mindezt szívemre vettem, és pedig azért, hogy megvizsgáljam mindezt: hogy az igazak és bölcsek és azoknak minden cselekedetei Isten kezében vannak; szeretet is, gyűlölet is, nem tudják az emberek, mind ez előttük van.
4 Minden olyan, hogy mindenkit [érhet], egyazon szerencséje van az igaznak és gonosznak, jónak vagy tisztának és tisztátalannak, mind annak, aki áldozik, mind aki nem áldozik, úgy a jónak, mint a bűnösnek, az esküvőnek úgy, mint aki féli az esküvést.
5 Mind az ég alatt való dolgokban e gonosz van, hogy mindeneknek egyenlő szerencséjük van; és az emberek fiainak szíve is teljes gonoszsággal, és elméjükben minden bolondság van, amíg élnek, azután pedig a halottak közé [mennek].
6 Mert akárkinek, valaki minden élők közé csatlakozik, van reménysége; mert jobb az élő eb, hogynem a megholt oroszlán.
7 Mert az élők tudják, hogy meghalnak; de a halottak semmit nem tudnak, és azoknak semmi jutalmuk nincs többé; mivelhogy emlékezetük elfelejtetett.
8 Mind szeretetük, mind gyűlöletük, mind gerjedezésük immár elveszett; és többé semmi részük nincs semmi dologban, amely a nap alatt történik.
Élvezd vidáman Isten adományait és tedd, ami rád bízatott!
9 No azért egyed vigassággal a te kenyeredet, és igyad jó szívvel a te borodat; mert immár kedvesek Istennek a te cselekedeteid!
10 A te ruháid mindenkor legyenek fehérek, és az olaj a te fejedről el ne fogyatkozzék.
11 Éld életedet a te feleségeddel, akit szeretsz, a te hiábavaló életednek minden napjaiban, amelyeket [Isten] adott neked a nap alatt, a te hiábavalóságodnak minden napjaiban; mert ez a te részed a te életedben és a te munkádban, mellyel munkálódol a nap alatt.
12 Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy.
13 Fordítván magamat látám a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek.
14 Mert nem is tudja az ember az ő idejét; mint a halak, melyek megfogatnak a gonosz hálóban, és mint a madarak, melyek megfogatnak a tőrben, miképpen ezek, azonképpen megfogatnak az emberek fiai a gonosznak idején, mikor az eljő reájuk hirtelenséggel.
A bölcsesség diadalt ül
15 Ezt is bölcsességnek láttam a nap alatt, és ez én előttem nagy volt.
16 [Tudniillik, hogy egy] kicsiny város [volt], és abban kevés ember [volt], és eljött az ellen hatalmas király, és azt körülvette, és az ellen nagy erősségeket épített.
17 És találtatott abban [egy] szegény ember, aki bölcs volt, és az ő bölcsességével a várost megszabadította; de senki meg nem emlékezett arról a szegény emberről.
18 Akkor én azt mondám: jobb a bölcsesség az erősségnél; de a szegénynek bölcsessége utálatos, és az ő beszédeit nem hallgatják meg.
19 A bölcseknek nyugodt beszédét inkább meghallgatják, mint a bolondok közt uralkodónak kiáltását.
20 Jobb a bölcsesség a hadakozó szerszámoknál; és egy bűnös sok jót veszt el.
Bölcsesség és bolondság a fő- és közrendeknél
21 A megholt legyek a patikáriusnak kenetit megbüdösítik, megerjesztik; [azonképpen] hathatósabb a bölcsességnél, tisztességnél egy kicsiny balgatagság.
22 A bölcs embernek szíve az ő jobb kezénél [van]; a bolondnak pedig szíve bal kezénél.
23 A bolond, mikor az úton jár is, az ő elméje hiányos, és mindennek hirdeti, hogy ő bolond.