Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
Péld 11:1 – 11:32
A kegyes ember szerencséje, a gonosznak szerencsétlensége
1 Az álnok font utálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves neki.
2 Kevélység jő: gyalázat jő; az alázatosoknál pedig bölcsesség van.
3 Az igazakat tökéletességük vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja.
4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból.
5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az ő útját; de önnön istentelenségében esik el az istentelen.
6 Az igazaknak igazságuk megszabadítja őket; de az ő kívánságokban fogatnak meg a hitetlenek.
7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az ő reménysége; a bűnösök várakozása is elvész.
8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen ő helyette beesik abba.
9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak.
10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van.
11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol.
12 Megutálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat.
13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hűséges lelkű elfedezi a dolgot.
14 Ahol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van.
15 Teljességgel megrontatik, aki kezes lesz idegenért; aki pedig gyűlöli a kezességet, bátorságos lesz.
16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot.
17 Ő magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat.
18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzőnek pedig jutalma valóságos.
19 Aki őszinte az igazságban, az életére -, aki pedig a gonoszt követi, az vesztére [műveli azt].
20 Utálatosok az Úrnál az álnok szívűek; kedvesek pedig ő nála, akik az ő útjukban tökéletesek.
21 Kézadással [erősítem], hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul.
22 [Mint] a disznó orrában az aranyperec, [olyan] a szép asszony, akinek nincs okossága.
23 Az igazaknak kívánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag.
24 Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik.
25 A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.
26 Aki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, aki eladja, áldás [van].
27 Aki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: aki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.
28 Aki bízik az ő gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak.
29 Aki megháborítja az ő házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjűnek.
30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs.
31 Íme, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bűnös!
32 Aki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; aki pedig gyűlöli a fenyítéket, oktalan az.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz