Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezt mondá az Úr nekem: Menj el, és vásárolj magadnak lenövet, és illeszd azt a derekadra, de vízbe ne vidd be azt!
2 És megvásároltam az övet, amint az Úr rendelte vala, és derekamra illesztém.
3 És másodszor szól vala az Úr hozzám, mondván:
4 Vedd az övet, amelyet vásároltál, amely a derekadon van, és kelj fel, és menj az Eufráteszhez, és rejtsd el azt ott a kőszikla hasadékában.
5 És elmenék, és elrejtém azt az Eufrátesznél, amint megparancsolta nekem az Úr.
6 Sok nap múlva pedig [újra] monda nekem az Úr: Kelj fel, menj az Eufráteszhez, és vedd el onnan az övet, amely felől parancsoltam, hogy ott rejtsd el.
7 És elmenék az Eufráteszhez, és kiásám, és kivevém arról a helyről az övet, ahová elrejtettem azt, és íme, az öv rothadt vala, egészen hasznavehetetlen.
8 És szóla az Úr nekem, mondván:
9 Ezt mondja az Úr: Így rothasztom meg a Júda kevélységét, és a nagy Jeruzsálem kevélységét.
10 Ez a gonosz nép, amely nem akar hallgatni az én beszédeimre, amely a maga szívének hamisságában jár, és jár idegen istenek után, hogy azoknak szolgáljon, és azokat imádja: olyanná lesz majd, mint ez az öv, amely egészen hasznavehetetlen.
11 Mert amiként derekára kapcsolja a férfi az övet; akként kapcsoltam magamhoz Izraelnek egész házát és Júdának egész házát, azt mondja az Úr, hogy legyenek az én népemmé, az én nevemre, dicséretemre és tisztességemre, de nem engedelmeskedtek.
12 Ilyen szókkal szólj azért nekik: Ezt mondja az Úr, Izraelnek Istene: Minden tömlőt meg kell tölteni borral! És azt mondják neked: Avagy nem tudjuk-e jól, hogy minden tömlőt borral kell megtölteni?
13 Te pedig azt mondd nekik: Ezt mondja az Úr: Íme betöltöm e földnek minden lakosát, és a királyokat, akik Dávid trónján ülnek, és a papokat, a prófétákat, és Jeruzsálemnek minden lakosát részegséggel;
14 És összeütöm őket, egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg, és nem kedvezek, és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket!
15 Hallgassatok és figyelmezzetek; ne fuvalkodjatok fel, mert az Úr szólott!
16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget szerezne, és mielőtt megütnétek lábaitokat a sötét hegyekben; mert világosságot vártok, és halál árnyékává változtatja azt, és sűrű homállyá fordítja!
17 Ha pedig nem hallgatjátok ezt: sírni fog az én lelkem a rejtekhelyeken [a ti] kevélység[tek] miatt, és zokogva zokog; a szemem pedig könnyeket hullat, mert az Úr népe fogságba vitetik.
18 Mondd meg a királynak és a királynéasszonynak: Alázzátok meg magatokat, és üljetek veszteg, mert leesik fejetekről a ti dicsőségetek koronája!
19 A dél felől való városok bezároltatnak, és nem lesz, aki megnyissa [azokat]; fogságra vitetik Júda egészen, fogságra vitetik mindenestül!
20 Emeljétek fel szemeiteket, és nézzétek azokat, akik északról jőnek! Hol van a nyáj, amely neked adatott, a te dicsőségednek juhnyája?
21 Mit mondasz, hogy ha megfenyít téged? Hiszen te oktattad őket magad ellen, fejedelmekké [tetted fejeden]! A fájdalmak nem környékeznek-e még téged, mint a szülőasszonyt?
22 És ha azt mondod a te szívedben: Miért következnének ezek reám? A te hamisságod sokaságáért takartatik fel a te ruhád, és lesznek mezítelenekké a te sarkaid.
23 Elváltoztathatja-e bőrét a szerecsen, és a párduc az ő foltosságát? [Úgy] ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt.
24 Azért szétszórom őket, amint hányja-veti a pozdorját a pusztának szele.
25 Ez a te sorsod, a te kimért részed én tőlem, ezt mondja az Úr, aki elfelejtkeztél én rólam, és hittél a hazugságnak.
26 Azért én is arcodra borítom fel a te ruhádat, hogy látható legyen a te gyalázatod!
27 A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezőn láttam a te utálatosságaidat. Jaj neked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se]? Meddig még?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És a királyi szék előtt üvegtenger vala, hasonló a kristályhoz; és a királyi szék közepette és a királyi szék körül négy lelkes állat, szemekkel teljesek
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és